A sír szava

Auburn vidékének bárdja Lovecraft egyik legkedvesebb levelezőcimborája volt, és igen jó viszonyt ápolt a weird írók másik fenegyerekével is, Robert E. Howarddal is. Egymást ihlették, inspirálták és használtak fel helyszíneket és isteneket (egymás műveiből) írásaikban, és micsoda este lett volna, ha egyszer ez a három ember összeülhetett volna!

A Cherubion igen vékonyka kiadványa petárdának néz ki, de robban, mint a dinamit. Van benne egy költemény, és ízelítő a szerző averoigne-i, poszeioniszi és Zothique-béli világából. CAS írásainak ereje és stílusa lehengerli az olvasót szépséggel, káprázattal, zordsággal és írtózattal egyszerre. Elragadóan részletes szövege selymes dagályként ragadja el az embert, és a szavai beterítik, mint a futóhomok.

Lamia
Könnyen fogyasztható, gyönyörű költemény egy lamiáról, azaz kígyótestű asszonyról, kinek pikkelyes szépsége és szerelme felülmúlhatatlan eksztázist és halált hoz egyszerre.

Az utolsó varázslat
Ebben minden van: unikorniskoponyában tekergő vipera, nagy hatalmú, de melankólikus varázsló és teljesíthetetlen kívánság. A novellát feltehetőleg CAS saját élete ihlette, ugyanis ahogy a főszereplő Malygrisnak meghalt fiatalon a szerelme, úgy a szerzőnek is. A novella vége nem hoz meglepetést, de következetes és tökéletes.

Malygris halála
Az előző novellának folytatásában CAS minden sora továbbra is sötét hangulatú és cikornyásan díszített. Dark fantasy a javából, ahol a hullamágus túlvilági bosszúja párját ritkítóan félelmetes, és színtiszta hatalomfitogtatás.

A kettős árnyék
Továbbra is a poszeiodonoszi varázslók hübrisze a téma, ahol a bonyodalmat egy különös, prehumán korból származó, háromszög alakú tárgy okozza. Egy rég halott vajákos időutazó szelleme és az elveszett kígyónépek mágusai a bizonyítéka CAS végtelen fantáziájának ebben a weird sztoriban.

A halál epifániája
Bár a novella Lovecraft emlékének állít emléket a könyv szerint, ennek semmi nyomát nem találtam, ráadásul HPL halála előtt íródott. Mivel CAS életművét a simlis August Derleth is gondozta, aki szeretett belepiszkálni a szövegekbe, elképzelhető, hogy az egyik általa szerkesztett gyűjteményt toldotta meg ezzel a sorral. Mivel a Sír szava tudtommal nem egy angol nyelvű válogatásból fordítódott le, így elképzelhető a kiadó kreatívkodása is. A novella olvasása közben érthető, miért jut az ember eszébe Lovecraft, elképzelhető, hogy CAS neki ajánlotta ezt az írást, de semmiképpen sem az emlékének.

Maga a sztori egy szórakoztató rémmese egy különös barátról, aki valamit mutatni akar az elbeszélőnek egy családi kriptában. Igen gusztustalan a befejezés, amin Lovecraft tuti jót röhöghetett.

Az averiogne-i szörny
Kozmikus vérkígyóember szlopálja a lakosok gerincvelőjét éjszakánként, miközben az égen egy hátborzongató üstökös tartja ámulatban és félelemben az embereket. Mit lehet erre mondani? Amennyire ponyva lehetne, annyira jól van megírva. Továbbra is: dark fantasy mesterkurzus.

Morthylla
A sztori lamiája nem ugyanaz a lamia, aki a kötet elején volt, mégis milyen szép keretbe kerül így a könyvecske! Gótikus szerelmi történet, ahol a költő az orgiákat megunván egy temetőben keres magának túlvilági élményeket. Azt beszélik, Morthylla, a kígyóasszony ott kísért, és hősünk bizony találkozik is vele, és úgy néz ki, az asszony nem akarja őt az első éjszakán halálos ölelésben és harapásban részesíteni. De vajon medig? Fantasztikus novella.

Kornya Zsolt fordításai a szokásos minőségben reprezentálják az egyik legnagyobb, fantasztikus író munkásságának egy csekély szeletét. Szerencsére 2004 óta több novelláskötete is megjelent, még egy Azilum különszámot is kapott, kár, hogy így is olyan kevesen ismerik.

A lenti rajzot egy barátom készítette, könyvvédő toknak, amikor kölcsönadtam neki. Részletmontázs a novellákból.