Kathryn Stockett (1969) amerikai írónő Jacksonban született, korábban magazinoknak írt New Yorkban, majd 9/11 hatására kezdett bele korszakos művébe, amin öt éven át dolgozott, és újabb évekbe telt, mire egy kiadó vállalta a megjelentetését. A Segítség a hatvanas évek elejére, Jacksonba, az amerikai Dél egy tipikus kisvárosába visz bennünket, ahol a fehérek úgy érzik, a világ örök rendje a szegregáció, a feketék pedig véletlenül sem merik elmondani igazi érzéseiket. De közben másutt már zajlik a fekete polgárjogi mozgalom, és a fokozatos, lassú enyhülés híre eljut a kisvárosba is. Skeeter, az egyetemről írói ambíciókkal érkező középosztálybeli fehér lány a cselédekről szeretne interjúkötetet írni, hogy a történelem során először saját maguk mondják el életüket és helyzetüket. Skeetert eleinte csak naiv, gyerekes becsvágy fűti, de ezeket a nőket megismerve, részt vállalva sorsukból, életét is kockáztatva értük, bátor felnőtt válik belőle. A "cselédek" pedig ráébrednek, hogy a mindennapi megaláztatás elviselése senkinek sincs benne a munkaköri leírásában, a háztartási alkalmazottakéban sem. Stockett 2009-es könyve hatalmas siker lett, hónapokon át vezette a sikerlistákat, az Elfújta a szél-hez hasonlították, megjelenése óta pedig már 42 nyelvre lefordították. A regényből 2011-ben bemutatott filmben nyújtott alakításáért Octavia Spencer elnyerte az Oscar-díjat. A történet még most is jelentős társadalmi változásokat generál világszerte.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az A Segítség fogadtatása a vélemények alapján elsöprően pozitív: sok olvasó magával ragadónak, elgondolkodtatónak és érzelmileg erősnek találta. Hosszúsága ellenére többek szerint gyorsan olvastatja magát, bár néhányan az első oldalakon nehezen szoktak hozzá a déli kiejtéshez. Egy olvasó szerint nem világmegváltó mű, de összességében még a visszafogottabb értékelések is olvasmányos regényként írják le.
Különösen gyakran dicsérik a rasszizmus és a társadalmi előítéletek érzékletes bemutatását, valamint a barátság, a bajtársiasság, az egymás támogatása és a különbözőségek elfogadásának témáit. A több nézőpont, a kiváló karakterábrázolás és a nehéz témák ellenére is meleg, befogadó hangulat sokak számára kiemelkedő olvasmányélményt nyújt. Azoknak ajánlható, akik a társadalmi kérdéseket erős emberi történeteken keresztül szeretik megismerni, és azoknak is, akik a film után szeretnék még mélyebben átélni ezt a világot.
Szerintem nagyon jó könyv, sok érzékeny témát érint, a fehérek - feketék megkülönböztetését nagyon jól szemlélteti, és azt is milyen egy ember amikor "hatalma" van és szinte mindenhová elér a keze mindent megtehet.☹️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nagyon szeretem ezt a könyvet. A rasszizmus kérdésén túl olyan témák jelennek meg benne, mint nők közötti barátság, bajtársiasság, egymás támogatása, a különbözőségek elfogadása . Könnyen olvasható, kiváló karakterábrázolással, számomra ez mestermű és a fő téma nehéz volta ellenére amolyan komfort-könyv.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
"Az arcom tüzel, a nyelvem megvonaglik, mintha mondani akarna neki valamit. Csak annyit tudok, hogy nem mondom. És azt is tudom, hogy ő se mondja ki, amit mondani akar, és furcsa dolog történik itt, mer senki se mond semmit, és mégis megértsük egymás szavát."
Aki szerette a Ne bántsátok a feketerigót, vagy az Elfújta a szél című regényt, ezt is szeretni fogja.
Ahhoz képest, hogy mennyire vártam az olvasását, az első néhány oldallal megküzdöttem, majd hozzászokott a szemem és a fülem a "déli kiejtéshez", és már nem okozott problémát. Hiába az előítélet, rasszizmus, konzervativizmus, hagyomány, Skeeter megszemélyesíti a változtatást, a tenni akarást. Ez a könyv nem egyszerűen a rasszizmusról szól. Olyan mélyre megy, hogy a döbbenettől nem tudjuk letenni, csak még egy fejezet, még egy... Több nézőpontból láttatja a hatvanas évekbeli dél életét, van akit utálunk a szereplők közül, van akin nevetünk, s van, aki belopja magát a szívünkbe. Megjelent az Európa Kiadó Kapszula könyvtár sorozatában is. Nekem először az volt a polcomon, majd beszereztem a filmes borítós példányt is, mert először azt olvastam könyvtári példányként. Megnéztem a filmet is, sokan szeretik. Nem rossz, de szerintem a könyvnek a nyomába sem ér.