AgnesF.

Gyerekként állandóan unatkoztam és mindenkinek az agyára mentem. Apám így jó korán, 4 évesen tanított olvasni, azóta is talán ez a legbiztosabb pont az életemben. Ha valahol időznöm kell, van nálam könyv. Nagyon szeretek újraolvasni is, ha egy könyvet megszerettem, az velem marad. Ahogy Oscar Wild mondta: "Ha egy könyvet nem tudunk örömmel újraolvasni, akkor egyáltalán nincs értelme, hogy elolvassuk." Emiatt aztán sok könyvet félbehagyok, ha nem köt le az első 50-60 oldal, nem szívesen időzöm vele. Apukámmal ezen sokat vitatkozunk, szerinte ha valaki vette a fáradtságot, hogy megírjon egy könyvet, akkor ő veszi a fáradtságot, hogy elolvassa. Generációk harca :) Vannak komfort könyveim, pl Kathryn Stockett-től A Segítség vagy a legtöbb Fekete István könyv, néhány Jón Kalman Steffanson - ezek az életem szerves részei, és állandóan vadászok egy újabbra, egy élményre, amelyet jó újra átélni. Hiszen egy könyv soha nem csak a történet maga, hanem a hangulat, atmoszféra, menedék.