A sárkány végzete - A gyöngyszemű sárkány 1.

Uhmmm no. Végre rájöttem mi volt a legnagyobb bajom a könyvvel. Üres volt. Egy díszlet, amibe néha bekerült egy két prop, ezek voltak a "mellékszereplők". Főleg a vége volt hatalmas csalódás. A könyv egész végig hitetgette velem, hogy milyen csodálatos ez a vízi királyság/birodalom és amikor odajutunk....egy nyomvadt falat bámulunk. Köszi, megérte végigszenvedni a kínos szex jeleneteket és a két szereplő egymás utáni sóvárgását... Annyira nagy reményekkel kezdtem el és hihetetlen csalódás volt. A folytatás ezen a ponton már szóba se jön. Egy egész könyvnyi ideje volt meggyőznie, hogy érdekeljen. Nem érdekel az üres világ és az üres tenger. :/

Egy alakváltó sárkány férfi? Ohhh igen… de még mennyire. 🐉

Egy japán történelmi hiedelemvilágra épülő fantasy könyvet hoztam el nektek.

Akuma a víz sárkányistene, akit egy embernő egy napon letaszít a trónjáról. Mivel emberi alakba kényszerül, 10 éven keresztül sodródik a tenger mélyén. Hol megfullad, hol újra feléled.
Rengeteg szenvedés után, amikor végre partra jut, találkozik Torával. Egy emberlánnyal… aki történetesen annak a nőnek a legjobb barátnője, aki letaszította a trónjáról.

Mivel Tora japán búvárnő, Akuma kitalál egy tervet: ő fogja visszavinni a birodalmába. Közben ellopja a levegőjét, és Tora halálával bosszút áll az ellenségén.

A történet egy igazi enemies to lovers, tele feszültséggel, slow burn romantikával és egy kis spicy hangulattal.

Imádtam mindkét főszereplőt. Akuma abszolút az egyik kedvenc book boyfriendem lett. Tora pedig egy kifejezetten hisztimentes, erős női karakter – ennek nagyon örültem.

A regény végig pörgős, folyamatosan fenntartja az izgalmat… és a végére már csak egy kérdés maradt bennem:

mikor olvashatom a második részt?

Az írónő már az első írásával felkeltette az érdeklődésemet, hiszen a japán vonal számomra mindig is különösen izgalmas volt. Bevallom, annak idején az volt az első könyve, amit tőle olvastam, és bár az újdonság erejével hatott, akkor még nem igazán győzött meg. Igaz, abban az időben a fantasy műfaj meglehetősen távol állt tőlem, így kicsit félve, de annál kíváncsibban vettem kézbe A sárkány végzetét, hogy lássam, milyen irányba fejlődött a szerző.

Azóta viszont teljesen más szemmel nézek a fantasyre, ráadásul a sárkányos történetek a gyengéim közé tartoznak, így nem is volt kérdés, hogy élek a lehetőséggel és elolvasom ezt a kötetet.

A történet nagyon-nagyon régen játszódik Japánban, ahol a tenger partra sodor egy férfit… csakhogy ő nem egy hétköznapi halandó, hanem maga a sárkányisten, Akuma, egyenesen a tenger fenekéről. Legfőbb vágya a bosszú, és ehhez támadója barátját akarja felhasználni. Már ez az alaphelyzet is rendkívül izgalmas és sejtelmes.

Egy igazán különleges és érdekes kötetet tarthattam a kezemben, aminek, meg kell hagyni, csodálatos a külseje is. Tudom, nem ítélünk külső alapján, de máig érthetetlen számomra, hogy korábban miért nem figyeltem fel rá.

Az első két fejezetnél kellett egy kis idő, hogy belerázódjak a stílusba. A számomra szokatlan nevek és kifejezések több figyelmet igényeltek, mint általában, de utána már csak suhantak a lapok, és meg sem álltam az utolsó oldalig.

Nagyon tetszett a megteremtett világ, a fantázia, a hangulat és a karakterek. A két főszereplő egyéni és közös dinamikája, valamint a fejlődésük szerintem zseniális. Különösen meglepő volt, hogy egy viszonylag rövid könyvben ennyire részletesen és fokozatosan bontakoznak ki a dolgok.

Az egyetlen negatívum számomra, hogy mire igazán történhetett volna néhány nagyobb, izgalmas fordulat, vége szakadt a történetnek… és most várni kell a folytatásra. Ez pedig egyszerre fájdalmas és izgalmas :D

Összességében ez a kötet inkább hangulatteremtésre épít, nagyobb fordulatok nélkül, de aki szeret elmerülni egy különleges világban, és van türelme kivárni a folytatást, annak nagyon tudom ajánlani.

És mivel ez a könyv kifejezetten kellemes élmény volt, nem zárom ki, hogy a szerző korábbi írását is újra elő fogom venni…