A ragyogás a legtöbb olvasó szerint kiemelkedő, nyomasztó pszichológiai horror, amely nem pusztán a természetfelettire épít. Sokan dicsérik a havas elszigeteltségből fakadó atmoszférát, a fokozatosan növekvő feszültséget és azt, ahogyan King a félelmet lélektani mélységgel teremti meg. A családon belüli erőszak, az alkoholizmus és a múltbeli traumák hangsúlyos témái többek szerint összetettebbé és fájdalmasan emberivé teszik a regényt.
A szereplők, különösen a családtagok lelki folyamatainak ábrázolását, valamint King részletgazdag, figyelemfenntartó stílusát sokan nagyra értékelik, és több olvasót ez a kötet vezetett el az író további műveihez. Ugyanakkor megosztó a tempója: egyesek szerint a lassabb felépítés hatásos, mások viszont túlírtnek, vontatottnak vagy helyenként kuszának érezték, és nem találták elég erősnek a horrort. Azoknak lehet különösen jó választás, akik a sötét, atmoszferikus és pszichológiai horrort kedvelik, míg a gyorsabb ritmusra vágyó olvasók könnyebben csalódhatnak benne.
Megpőrgette a nyomásszabályozó kereket, a felesleges gőz hatalmas sziszegéssel távozott, a mutató visszaesett 91-re. Watson elzárta a szelepet; a sziszegő hang vonakodva elhalt.
— Kúszik. — mondta Watson. — Hányszor mondtam már annak a dagadt kis harkálynak Ulmannak, de ő csak előszedi a könyvelt, és három óra hosszat magyarázza nekem, hogy miért nem tud újat venni 1982-ig.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Én nem is tudom, mit mondjak!? Az első könyv, amit Stephen Kingtől olvastam, de lehet, hogy az utolsó is.
Egy nagyon fura, kusza, se eleje, se vége! Egyáltalán nem tetszett! Végig szenvedtem, mert vártam, hátha lesz valami, de nem lett!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat