A postás mindig kétszer csenget

Ha valaki manapság az újramesélési divathullám keretében ehhez a könyvhöz nyúlna, a mai változatban bizonyára a jó öreg Nick egy abuzív férj lenne, kinek a halála jóval elfogadhatóbb lenne. Csak hogy nem az: görög barátunk jó arc. Szépen énekel, nagyvonalú és a helyi közösség kedvelt figurája. Egy hibája van csak: egy olyan nőt vett el, Corát, aki valójában egy állatias rossz fiúra vágyik, akivel kiélheti mazochista vágyait.

Még jó, hogy közös útszéli vendéglőjükbe viszi a szél a börtönt is megjárt csavargót, Franket. Hiába simlis a fickó, Nicknek szüksége van egy emberre az étterembe, és munkát is kínál neki, amit csak azután fogad el, miután meglátja Nick feleségét. A jóhiszeműsége a görögnek megjárja, ugyanis Corának megtetszik az erőszakos Frank, és ki is tervelik hogyan szabaduljanak meg a férjtől. Az első gyilkossági kísérlet egy másikat követ, és bár megússzák a kötelet, a pár kapcsolata megsínyli.

Hiába fogadtak egymásnak jóban rosszban szerelmet egymásnak, csalódás kell őket érje, hiszen egyikük sem tudja megtagadni önmagát, ugyanis az önállóságot mind a ketten máshogy képzelik el, miután a férjtől megszabadultak. A végén persze a páros megbűnhődik, és hiába Frank megható monológja, és reménye annak, hogy az olvasó imádkozik majd érte és Coráért, még is csak két gyilkosról van szó, akiknek romantizálása és idealizálása nem nehéz, de józan ésszel őrület.


Maga a történet nagyszerű, és hátborzongató, ugyanis rendkívül valóságos a gyilkosok motivációja. Nincs a noir történetekre jellemző összetett bűntény a háttérben, amit fel kell göngyölíteni, vagy szórakoztatóan sötét hangulatú elbeszélés, nincs esős atmoszféra: csak a bűncselekmény és annak igen egyszerű motivációja, majd annak következményei, hatásosan, szikáran és a kor szintjét felbolygatva erőszakosan és erotikusan. A szerző a befejezést, végtelenül abszurdul egyszerűen és egyszerre ironikusan oldja meg. A fordítás egyébként valami egészen kitűnő: a szereplők dialógusai és az elbeszélés hangneme korhűnek hat. Egyedül ami fárasztó, a sokadig olvasásra is, az, amikor Frank és Cora a gyilkosságokat megpróbálják végrehajtani, és az ügyvédes szál. Mind a kettő túlbonyolított, bár bizonyára logikus.

Pár szó a címről: A postás itt az a végzet ami utoléri Franket és Corát, csengetése pedig a figyelmeztetés: többször is megállhattak volna. Az árulás, a macska, a gyerekvállalás kérdése, a gyilkolási szándék és a bíróság is duplán jelenik meg, és talán nem véletlen, hogy az ügyész neve Sackett, és a védőügyvéd pedig Katz. Ugyanis a macska (katz) többször is megjelenik a történetben, mint cselekményt megállító és továbbvivő jelenség, de még egy csapágygolyóval téli zsák (sackett) is mint fegyver.