A pokol kapujában

Méltó folytatása az első résznek, bár nekem az első egy hangyányit jobban tetszett, persze itt is voltak benne bőven csavarok.

Elég szerencsétlenül járt nálam ez a könyv, ami az olvasását illeti. Amikor elkezdtem egy szuszra elolvastam 260 oldalt, de aztán olyan olvasási válság tört rám, hogy hónapokig nem tudtam a kezembe venni. De nagy nehezen végre sikerült elolvasnom és meg kell mondjam egyáltalán nem csalódtam a 2. részben. Itt most végre fény derült arra, hogy s miért jött létre a város, plusz kaptunk még egy kis gyilkosságot is, hogy a végén legyen egy kis csavar. Ezek az elemek mind jól lettek felépítve, illetve nagyon jól ugrált az időben az író, szóval egyáltalán nem keveredtem bele, hogy akkor most és mikor játszodnak az események.

A könyv ott folytatódik, ahol az elsőt abbahagytuk, Ethan Burke lesz a seriff, az ő feladata rendet tartani, elvégezni a mocskos munkát a mesterséges Édenben, Wayward Pinesban.
Figyelmét azonban egyetlen dolognak kell, hogy szentelje: az idilli kisvárosban gyilkosság történt, és ki kell derítenie az-e a tettes, akire a hely teremtője gyanakszik.
Szerintem a világépítés továbbra is erős, bár itt sokkal nagyobb hangsúlyt kap a karakterek szerepe mint az első részben, és sokkal több kérdésre választ kapunk.

Miközben Ethan folyamatosan vívódik, és próbálja a helyes döntést hozni, illetve néha kifejezetten pancser viselkedést tanúsít, addig a fanatikus Pilcher múltjába is betekintést kapuk, és miközben Kate a lázadó női karakter, addig Theresa inkább sablonos, bár esetében is kiderülnek olyan dolgok, amikre szerintem nem lehet számítani, és amik miatt az olvasó még inkább várhatja a folytatást.

Nem tudok elmenni a társadalomkritikai vonal mellett sem, a szerző nagyon jól bemutatja, hogy az ember mennyire simulékony, mennyit hajlandó tűrni, és meddig lehet játszani az elmével, főleg, ha a félelemre alapozunk.
Az idilli kisvárosból kilépve nem vár más, csak az elektromos drótkerítés, ha pedig mélyebben vizsgáljuk a várost, mindenhol kamerákat és emberekbe ültetett chipeket találunk. A cím tehát nem csak a városra, de a falai közt uralkodó állapotokra is utal, a megfigyelésre, a rend fenntartása érdekében “szükséges”erőszakra, a szabályozásra. Arra hogy a lakók még csak beszélni sem beszélhetnek arról, amiről szeretnének, de kénytelenek szerepet játszani az életbemaradásért, és ha úgy adódik, parancsra egy sokkal inkább állati ösztönökkel rendelkező zombivá válni.
Ha pedig feléled a kíváncsiságuk, azonnal el kell őket távolítani, mintha ezzel valami fertőzést terjesztenének, és ez miatt amúgy nekem kicsit logikátlan a dolog, de kíváncsi leszek mi lesz a vége.

Nekem az elejétől kezdve jobban tetszett mint az első rész, kevésbé volt kaotikus, a feszültség nem a véres jelenetekben, hanem inkább a pszichére gyakorolt nyomásban érzékelhető, a szabadság vagy biztonság kérdésében, így rám erősebb hatást tudott gyakorolni, kíváncsi leszek, végül hogyan győzi le a sok lúd a disznót.