A Pária

Nagyon szép, igényesen kinéző kötet letisztult borítóval. A sok agyoncicomázott, egy kaptafára készült, éldekorált booktok trend között egyből magára vonta gyanakodó figyelmem, azt a fajtát, amit a könyv főszereplője, Alwyn zsiványösztöneiből fakadóan egy teljes köteten keresztül igyekszik elkerülni inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Gyanakvásom hamar lelkesedésbe fordult. Alwyn remek narrátora saját történetének, a visszatekintő énelbeszélő egyáltalán nem zavaró, sőt indokolt, jól felépített koncepcióban áll azzal a hatalmas spoilerrel, amit a könyv rögtön az Első rész mottójában lelő, majd rögtön az első fejezetben rá is cáfol. A görög drámaírókig visszanyúló hagyományokhoz mérten innentől kezdve már nem is az érdekelt, hogy MI lesz a vége ennek a történetnek, hanem hogy mégis HOGY A JÓ FENÉBE jutunk el ebbe a látszólag lehetetlen végkifejletbe??

A világ jól felépített, részleteiben kibomló, egyre szövevényesebb, ahogy haladunk előre a történetben, melyen véres koncként marakodik a szerencse és a balszerencse. Sokat számítanak az apró részletek, félmondatok, szerencsére mesélőnk folytonos anticipációival végig ébren tartja a nyájas olvasót, nem hagyja, hogy csak úgy ellankadjon a figyelme, továbbá ezzel nem csak saját sorsát, másokét is a figyelem fókuszába helyezi. Ironikus megjegyzései, szarkasztikus reflexiói saját (rossz) döntéseire pedig kifejezetten kellemes, felhorkantós röhögéseket váltottak ki belőlem.

A szereplők élő, lélegző, hús-vér embereknek érződnek, könnyű őket megkedvelni minden hibájuk ellenére is.

Bár nem nagyon van rá szükség, azért jól esett volna egy részletesebb térkép. Ami a könyv elejébe került, kissé hevenyészett, épp csak a legfontosabbakat ábrázolja.

Öröm, boldogság, hogy a trilógia már befejeződött, ugyanis az első kötet inkább bemutató jellegű, megismerhetjük a világot, a szereplőket a maguk mélységében, és elhintenek néhány gyanús utalást arra, hogy lesz bizony mivel megtölteni a következő két kötetet. Remélem, azokban sem kell majd csalódnom, mert egyelőre éppen csak elindultam a "HOGY A FENÉBE JUTOTTUNK IDE??" úton :)

Brutális, nyers és magával ragadó 💀 Ez a könyv beszippantott a koszos utcák, szagok és vér áztatta világába. A leírások annyira részletgazdagok és naturalisták, hogy szinte ott voltam a főhős mellett minden lépésnél. A történet szövevényes, sötét és kegyetlen – pont annyira, amennyire egy igazán jó grimdark fantasynek lennie kell. Nem is kérdés, hogy a folytatást elolvasom!

📚 Kiknek ajánlom? Klasszikus, középkori hangulatú fantasy rajongóinak, különösen Witcher-fanoknak.

💎 Kedvenc karakterek: Alwyn és Toria.