"Én is Daisy koszorúslánya voltam, és fél órával az esküvő előestéjén rendezett vacsora előtt még egyszer benéztem hozzá. Ott hevert az ágyán, olyan gyönyörű volt a virágmintás ruhájában, mint az a júniusi este - és olyan részeg, mint egy majom. Egy palack Sauterne volt az egyik kezében, és egy levél a másikban."
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A nagy Gatsby fogadtatása megosztó: sok olvasó lenyűgöző korrajzként és az amerikai álom kiábrándító természetének érzékeny bemutatásaként értékeli, míg másokra kevésbé hatott. A regény hangulata többek szerint magával ragadó, fényűző és filmszerű, miközben a partik csillogása mögött a magányt, a felszínességet és az emberi kapcsolatok ürességét láttatja.
A dicséretek között gyakran szerepel a gördülékeny, költői nyelv, a rövid terjedelem és az a gazdagság, amely miatt újraolvasva további értelmezési lehetőségeket kínál. Ugyanakkor néhány olvasó nem tudott kapcsolódni a szereplőkhöz, ellenszenvesnek vagy üresnek találta őket, és a cselekményt helyenként laposnak érezte. Mások szerint a mű mélysége csak figyelmes olvasással bontakozik ki, ezért azoknak ajánlható, akiket érdekelnek a társadalmi illúziók, a vágyakozás és a csillogó felszín mögötti lelki sivárság.
,,Nu ințelesese, desigur, că visul rămăsese cu mult în urmă, undeva departe, in intunecimea imensă de dincolo de oraș, unde câmpiile necunoscute ale acestei țări nesfârșite se întindeau sub cerul nopții.
Gatsby crezuse până la urmă în luminița aceea verzuie, intr-un viitor fremätätor, care se îndepärtează însă cu fiece an în fața noastră. Ne-a scăpat o dată, dar ce importanță are... mâine o să fugim mai repede, ne vom întinde brațele mai departe... Şi tot aşa, până într-o dimineață...
Şi tot aşa, trecem de la o zi la alta, bărci împinse de curent, împinse fără încetare, tot mai inapoi, în trecut.”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nagyon nagy elvárásaim voltak a könyv felé. Részben teljesültek is, mert a történet nagyon tetszett, az olvasásával rettentő gyorsan haladtam, nagyjából egy szuszra megvolt az egész. Szimpatikus volt Gatsby karaktere, ahogyan mindig öregfiúnak szólította Nicket, ahogy mindig remélte, hogy végre Daisyvel lehet és a nagy találkozáskor mégis milyen megszeppent volt, mint egy kisfiú. Nicknek igaza volt: Te többet érsz, mint ezek mindannyian együtt. Borzasztóan sajnáltam, hogy bár mindvégig reménykedett, álma mégsem teljesülhetett be az imádott nő mellett. Daisy karakterét nem tudtam megkedvelni, idegesítő és dühítő volt mindvégig, a baleset után pedig még inkább haragudtam rá. A nagy gazdagság mögött egy végtelenül felszínes nő lapult, aki nem törődött tettei következményével, akinek csak saját nyugalma és kényelme volt fontos.
A befejezés után hiányérzetem maradt. Nem tudom megmondani, de én még vártam volna valami többet, valami nagy fordulatot vagy még több részletet Gatsbyvel kapcsolatban, bármit. Mintha lezáratlan maradt volna.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Néha gyötrő magányosságot éreztem a nagyváros elvarázsolt alkonyain, és tudtam, hogy mások is ezt érzik - fényesen kivilágított ablakok előtt álldogáló, pénztelen, fiatal hivatalkulik, akik később magányos vacsorára beülnek egy szegényes étterembe, és így vesztegetik el éjszakaik és életük legelevenebb pillanatait.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat