A nagy Gatsby

Nem tudom, hogyan, de teljesen megfeledkeztem róla, hogy ezt a könyvet már olvastam. Amikor kezembe vettem, gyanús lett és ahogy elkezdtem az olvasását, beugrott, de szerencsére még a végére sem emlékeztem jól teljesen részletesen.
Több cselekmény és szereplő viselkedése bosszantott, ezért volt olyan rész, amikor nem olvastam akkora lelkesedéssel. Ahogy azonban közeledtem a végéhez, újra egyre nagyobb kedvet kaptam hozzá.
Nick karaktere nagyon szimpatikus volt, ezért miatta, illetve az író által bemutatott világ miatt megérte újra elolvasni a könyvet.

Nagyon nagy elvárásaim voltak a könyv felé. Részben teljesültek is, mert a történet nagyon tetszett, az olvasásával rettentő gyorsan haladtam, nagyjából egy szuszra megvolt az egész. Szimpatikus volt Gatsby karaktere, ahogyan mindig öregfiúnak szólította Nicket, ahogy mindig remélte, hogy végre Daisyvel lehet és a nagy találkozáskor mégis milyen megszeppent volt, mint egy kisfiú. Nicknek igaza volt: Te többet érsz, mint ezek mindannyian együtt. Borzasztóan sajnáltam, hogy bár mindvégig reménykedett, álma mégsem teljesülhetett be az imádott nő mellett. Daisy karakterét nem tudtam megkedvelni, idegesítő és dühítő volt mindvégig, a baleset után pedig még inkább haragudtam rá. A nagy gazdagság mögött egy végtelenül felszínes nő lapult, aki nem törődött tettei következményével, akinek csak saját nyugalma és kényelme volt fontos.
A befejezés után hiányérzetem maradt. Nem tudom megmondani, de én még vártam volna valami többet, valami nagy fordulatot vagy még több részletet Gatsbyvel kapcsolatban, bármit. Mintha lezáratlan maradt volna.