A múlt kísértése - bővített újrakiadás

„– Semmit sem változtál ez alatt a két év alatt – jelenti ki. – Ugyanaz a hisztis, idegesítő nő vagy, akit megismertem.
– Ennek igazán örülök. Legalább nem érzel késztetést, hogy ugyanazt a hibát elkövesd, amit akkor.”

Az első részt nagyon szerettem, de ennek most valahogy nem éreztem annyira a vibeját… ezt rettentően sajnálom, de remélem, hogy a harmadik majd kárpótol. Majd meglátjuk. ❤

A stílus tetszett, a cselekmény kicsit lassabban indult be és nem is volt túlbonyolítva, de voltak igazán jó fordulatok. (Amit az első kötet végén éreztem, bejött, csak kicsit csavartabban.) Az átadás eseményei például különösen tetszettek, az egyik legizgalmasabb rész volt. Bármennyire is voltak problémáim, akkor is olvasmányos maradt, elég gyorsan haladtam vele. A párbeszédeken, beszólogatásokon különösen jól szórakoztam.

Korábban azt írtam, hogy Ana fejlődött, erősebb és önállóbb lett, most viszont… egyszerűen azt éreztem, hogy nem elég, hogy nem tudja, mit kezdjem magával, az életével és az érzelmeivel, még csak önuralma sincs. Általában szeretem, ha egy szereplő hibázik, mert attól lesz emberi, de sajnos ebben a kötetben voltak olyan dolgok, amik miatt végül unszimpatikus lett számomra a karakter. Egyik férfi ágyából a másikba… bármennyire is szerettem korábban a férfi szereplőket is, most csak sajnálni tudtam őket. Meg talán haragudni rájuk, hogy hagyták, így viselkedjenek velük.

Mivel nem a bővített újrakiadást olvastam, így nem ismerem a plusz részeket, de majd egyszer beszerzem, hátha ad valamit számomra, ami miatt nem érzem magam kicsit csalódottnak.

A mellékszereplők közül szerettem Solt és Ricket. Azt utóbbi kimondottan a kedvenc szereplőm lett, ez nem is kérdés. ❤

Voltak vele problémáim? Igen.
A szereplőkben csalódtam? Igen.
Az utolsó fejezet? Nem is tudom mit mondjak, BV igazán tud idegőrlő befejezést írni.
Érdekel a folytatás? Igen.

Ha szeretitek az izgalmas maffiás-romantikus történeteket, na meg a „pofonokat”, akkor ne hagyjátok ki!