A maszk lehull

Ez után a könyv után megint azt éreztem, hogy ez a sorozat nemhogy nem fárad, hanem egyre inkább kiteljesedik.

Ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész után Paige már fizikailag és mentálisan is megviselt állapotban van. Egy új helyre kerül, ami elsőre menedéknek tűnik, de nagyon gyorsan kiderül, hogy ez inkább egy újabb sakkmező, ahol más szabályok szerint játszanak de a tét ugyanaz, a túlélés.
Ebben a részben sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a politikai szálak és a különböző feszültségek. Nem csak az a kérdés, ki az ellenség, hanem az is, hogy kiben lehet egyáltalán megbízni. Szövetségek alakulnak és bomlanak fel, és Paige-nek folyamatosan döntéseket kell hoznia olyan helyzetekben, ahol nincs egyértelműen jó választás.

Közben a világ is tovább tágul, új helyszínek, új társadalmi rendszerek és új karakterek jelennek meg, akik nem csak díszletként vannak jelen, hanem aktívan formálják a történetet. Az új szereplők különösen erősek, és meglepően gyorsan meg lehet kedvelni vagy épp utálni őket.

Volt egy konkrét pont a vége felé, ahol Paige gondolkozása teljesen kiakasztott. De úgy nagyon. Viszont a lezárás jó lett. A szálak szépen összeérnek, és kapunk egy olyan fordulatot is, ami egyszerre kiszámítható és mégis meglepő.

Összességében ez a rész egy politikusabb, sötétebb és karakterközpontúbb rész lett, ami tovább mélyíti a világot és a tétet is.

Külön mókás volt, hogy én is kb olyan betegen olvastam, mint ahogy Paige érezte magát, szóval minden köhögés átéreztem. 😬

Hosszabban TikTokon: https://vm.tiktok.com/ZNRQhuBoj/

5 csillagot adtam rá, de azért voltak részei, amivel nem vagyok teljesen elégedett.

De először is a jó dolgok. Nagyon tetszett a párizsi helyszín. Jó volt, hogy tovább tágult a világ, és behozták Portugáliát és Spanyolországot is kicsit. Kezd egyre nagyobbá, epikusabbá válni a világ, a Scion fenyegetése kezd egyre globálisabbá válni, egyre komolyabb a helyzet.
Mindezekből kifolyólag a sztori izgalmas, olvastatja magát. Nem igazán ül le a cselekmény, mindig történik valami. Sok fordulat is van benne. Az atmoszféra megint hátborzongató sokszor, nyomasztó.
Az új karakterek is érdekesek, tetszettek. Paige-et továbbra is szeretem, szerintem nagyon jó erős női karakter, erős képességgel, viszont továbbra sem érződik overpowered-nek, gyengeségei is bőven hangsúlyozva vannak. És Jaxon változatlanul zseniális, nem tudom, mit gondoljak róla.

Ami nem tetszett:
Bár izgalmas a sztori, a történet sémái nagyon hasonlóak az eddigiekhez. Betörnek valahova megint, stb. Spoiler nélkül nehéz leírni ezeket, a lényeg, hogy ugyanazok a történetelemek ismétlődnek.
Az egyik nagy csavarnak én nem dőltem be, számomra egy pillanatig sem volt kérdés, átkoztam Paige-et, hogy ő ilyen bizalmatlan volt.
Egy korábban kulcsszereplő kilétére fény derül, és ennek a történetnek a lezárása kicsit csalódást keltő volt.
Arcturus ebben a részben elég semmilyen volt, szépen asszisztált Paigenek, nem éreztem sokkal többnek a szerepét. Többet vártam tőle. Továbbra sem tudok igazán "beleszeretni", pedig szeretnék 😅 De valahogy olyan semmilyennek és távolinak érzem.

Szóval 5 csillag, mert tényleg nagyon jó volt olvasni, de nem kerül fel az örök kedvenc listára. El fogom olvasni a folytatást.

Miért van idő mindig hosszas, percekig tartó párbeszédeket folytatni egy harc kellős közepén? Kezd kissé komikusan hosszúra nyúlni a drámai rész.... 😅