- Te is olyan vagy, aki a repülőn a szárnyat fotózza a felhők fölött? - Soha nem ülök a szárnyak mögött. Szentesi Éva új kötetének főhőse képzeletben repülőre száll, hogy fentről vizsgálhassa önmagát, a testét, az életét. A testi és a lelki traumák utáni létezést, az őt körülvevő világot, a véletlenek összefüggéseit (amelyek csak messziről tűnnek véletlennek). Hogy milyen a viszonya a férfival, akivel él abban a sokféle vonatkozásban, ami az újrakezdést jelenti. Ahogy a mozaikszerű gondolatok összeállnak, kirajzolódnak egy olyan nő körvonalai, akin a közösségi média, a közvélemény elvárásai ejtenek sebet, sokkal nagyobbat, mint az egykori drasztikus műtéti beavatkozások. Mert mi marad nekünk, ha mindent megosztunk magunkról? Felsejlik ezzel párhuzamosan korunk is, amelyben szinte minden pusztulásra ítéltetett, de ezt nem veszi észre senki - még főszereplőnk is csak az új niacinamidos krémet reklámozza, miközben darabokra hullik a civilizáció.
Nagyon tetszett a témája az őszintése, és bár sokan mondták, hogy katyvasz az egész, nekem mégis tetszett a szerkezete is, az elmélkedések és dilemmák.
Érdekes, hogy alapvetően pozitív hangvételű könyv, de ez nem nagyon érződik rajza, és meg is rázott rendesen. Elgondokodtatott.
Teljesen lekötötte a figyelmem, hiába nem egy könnyű olvasmány. Nagyon kíváncsi lettem ezután a további műveire is. Ez biztosan sokáig velem lesz.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Önéletrajzi jellegű könyv. Az írónő beszél a betegségéről, az apjához, anyjához fűződő kapcsolatáról, az igaz szerelemről, a nők megítéléséről, a még sok más társadalmi problémáról. Különleges a stílusa, rövid mondatok, egyik témáról rövid ideig beszél, gyorsan váltogatja azokat. Időnként az érzelmeiről szól, máskor tényszerű adatokat közöl. Tetszett, de számomra túl sok témát vetett fel, s egyikben mélyedt el igazán. Ezért a négy csillag.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat