A lányok nem káromkodnak
1 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 196
Magánkiadás
(2026)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9786158280143
A 2020-as években fiatal nőnek lenni kimerítő. A folyamatos krízisek, a pénzügyi bizonytalanság és a társadalmi elvárások között a huszonéves Pandora egyre kevésbé tudja, hogyan kellene „normálisan” élni. Pedig valahol mélyen ő is ugyanarra vágyik, mint mindenki más: szeretetre, biztonságra és arra, hogy végre ne csak túlélje a mindennapokat. Miközben próbálja kitalálni, mit is jelent a „rendes felnőtt élet”, inkább csak a laptopja előtt ül a kedvenc kopott melegítőnadrágjában, és olyan emberek életét nézegeti az interneten, akiknek látszólag minden sikerül. De hogyan legyen boldog, miközben a világ körülötte porig ég? A lányok nem káromkodnak szókimondó generációs regény szorongásról, nőiségről, kiégésről és arról, hogyan próbálunk embernek maradni egy széteső világban.
Értékelések
Értékelés4,5
1 értékelés alapján
5
0 ×
4,5
1 ×
4
0 ×
3,5
0 ×
3
0 ×
2,5
0 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
1
A lányok nem káromkodnak
Judy Thorne
Úgy egy hónappal ezelőtt részt vehettem Judy Thorne legújabb regényének borítóleleplezésében, ma pedig már az értékelővel jelentkezem. Meg kell mondjam, teljesen másra számítottam, de abszolút pozitívan csalódtam.
A lányok nem káromkodnak nem egy klasszikus, összefüggő történetet tár az olvasó elé, sokkal inkább a főszereplő, Pandora gondolataiba enged betekintést. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a lány naplóját olvasnám, vagy esetleg én lennék a pszichológusa, akivel minden aggodalmát és frusztrációját megosztja. Csak ventilál anélkül, hogy szóhoz hagyna jutni, rám zúdítja a kusza gondolatait, majd az egyórás ülés végére kicsit megnyugszik, és közli velem, hogy eldöntötte: reinventálja az életét.
Pandora egyébként a húszas évei végén jár, és a kelleténél talán egy kicsit jobban megküzd a felnőtté válás rögös útjával. Mindennapjait beárnyékolja az az érzés, hogy körülötte mindenki előrébb tart az életben, mint ő. Bár a regény végig komoly témákat feszeget, ezt olyan humorral teszi, hogy egyáltalán nem válik megterhelővé az olvasás. Én másfél nap alatt végeztem a könyvvel, és kifejezetten szomorú voltam, hogy ilyen hamar elfogytak a fejezetek.
Pandorát olyan kérdések foglalkoztatják, amelyek közül biztos, hogy mindenki tud néhánnyal azonosulni: a szülői elvárások súlya és azoknak való meg nem felelés, a transzgenerációs traumák, a Covid hatása, a háborútól való félelem, a rossz randik sorozata, a szerelmi csalódások, a betegségek – és még hosszan sorolhatnám. Nem mondom, hogy minden gondját átérzem, de abszolút ismerős számomra is az az érzés, amikor a világ összes rossz hírének és a saját problémáimnak a súlya alatt összecsapnak a fejem felett a hullámok. Éppen ezért meglepően jó volt erről olvasni: végig azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal. Számomra ez a történet már-már felért egy pszichológussal.
Köszönöm szépen, hogy olvashattam!❤️
#recenzió
A lányok nem káromkodnak nem egy klasszikus, összefüggő történetet tár az olvasó elé, sokkal inkább a főszereplő, Pandora gondolataiba enged betekintést. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a lány naplóját olvasnám, vagy esetleg én lennék a pszichológusa, akivel minden aggodalmát és frusztrációját megosztja. Csak ventilál anélkül, hogy szóhoz hagyna jutni, rám zúdítja a kusza gondolatait, majd az egyórás ülés végére kicsit megnyugszik, és közli velem, hogy eldöntötte: reinventálja az életét.
Pandora egyébként a húszas évei végén jár, és a kelleténél talán egy kicsit jobban megküzd a felnőtté válás rögös útjával. Mindennapjait beárnyékolja az az érzés, hogy körülötte mindenki előrébb tart az életben, mint ő. Bár a regény végig komoly témákat feszeget, ezt olyan humorral teszi, hogy egyáltalán nem válik megterhelővé az olvasás. Én másfél nap alatt végeztem a könyvvel, és kifejezetten szomorú voltam, hogy ilyen hamar elfogytak a fejezetek.
Pandorát olyan kérdések foglalkoztatják, amelyek közül biztos, hogy mindenki tud néhánnyal azonosulni: a szülői elvárások súlya és azoknak való meg nem felelés, a transzgenerációs traumák, a Covid hatása, a háborútól való félelem, a rossz randik sorozata, a szerelmi csalódások, a betegségek – és még hosszan sorolhatnám. Nem mondom, hogy minden gondját átérzem, de abszolút ismerős számomra is az az érzés, amikor a világ összes rossz hírének és a saját problémáimnak a súlya alatt összecsapnak a fejem felett a hullámok. Éppen ezért meglepően jó volt erről olvasni: végig azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal. Számomra ez a történet már-már felért egy pszichológussal.
Köszönöm szépen, hogy olvashattam!❤️
#recenzió
„De tényleg, mi történik akkor, ha betöltöm a 31-et, és még nem éltem át a mindent elsöprő szerelmet; nem találtam meg az életcélom; és még csak el sem tudom fogadni saját magam? Hát… semmi.”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés