Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye. 2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Crhristie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az olvasói visszajelzések alapján A lány a vonaton sötét, nyugtalanító pszichológiai thriller, amely sokakat erősen beszippantott, bár a fogadtatása nem egyöntetű. Többen kiemelték a feszült atmoszférát, a fokozatosan növekvő feszültséget, valamint az írónő érzékletes, érzelmileg intenzív stílusát. A több nézőpontból felépített, naplószerű elbeszélésmódot sokan érdekesnek találták, noha a rendszerbe eleinte nem mindenki rázódott bele könnyen.
A szereplők tökéletlensége és ellenszenvessége egyesek szerint életszerűvé és hitelessé teszi a könyvet, mások számára viszont megnehezíti a kötődést. Visszatérő kritikaként jelent meg a lassú vagy vontatott kezdés, a túlzott részletesség, illetve az az érzés, hogy bizonyos részeket jobban ki lehetett volna dolgozni. A rejtély kibontását néhány olvasó kiszámíthatónak érezte, míg mások meglepőnek és izgalmasnak találták, ezért a könyv elsősorban azoknak ajánlható, akik a komor hangulatú, lélektani thrillereket és a hibás, nehezen szerethető karaktereket is értékelik.
Jól kitalált karakterek és sztori, imádtam. Teljesen vizualizálható környezet, helyzetek, mintha filmet néztem volna, pedig azt nem is láttam.
Ami zavart viszont, hogy voltak részek, amik össze lettek csapva, sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni őket.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat