Ha a halál lenne a kártyák közt, biztos tudni akarnád? New York Times Bestseller #ReadWithJenna könyvklub "A szó több értelmében is rabul ejti az olvasót." Sarah Pearse Ann Stilwell nyárra jön New Yorkba, hogy asszisztensként dolgozzon a Metropolitan múzeum kurátora mellett. De aztán úgy alakul, hogy a "Kolostorba" osztják be, ebbe a kerttel körülvett gótikus múzeumba, amelyben középkori gyűjtemény található, és egy csapat kutató, akik a jóslás történetét tanulmányozzák. Ann mindent megtenne, hogy szabaduljon fájdalmas múltjától, ezért örömest beleássa magát a kutatóknak a jövendőmondás eredetéhez fűződő, extravagáns elméleteibe. Tudományos kíváncsiságnak indul, de hamar megszállottság lesz belőle, amikor Ann felfedez egy 15. századi tarot kártyapaklit. Lehetséges, hogy ez a pakli a jövendőmondás kulcsa? A Kolostorban veszélyes játék zajlik, amelynek a hatalom, a csábítás és az ambíciók jelölik ki a kereteit. Amikor ez valakinek az életébe kerül, Ann már nem szabadulhat. Megkezdődik a versenyfutás a válaszokért egy olyan világban, amelyről már nem tudhatjuk biztosan, ősi vagy modern.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az olvasói visszajelzések alapján A kolostor különleges témákkal, sötét, sejtelmes atmoszférával és erős helyszínleírásokkal hívja fel magára a figyelmet. A reneszánsz művészet, a múzeumi közeg és a tarot története többek számára kifejezetten érdekes és informatív volt, miközben a baljós hangulat fokozatosan egyre nyomasztóbbá válik.
A leggyakoribb kifogás a túl lassú tempó: sok olvasó szerint a történet sokáig alig halad, és csak később válik lendületesebbé. Többen gyengének vagy kiszámíthatónak érezték a központi rejtélyt, valamint kidolgozatlannak és nehezen kedvelhetőnek találták a szereplőket, így a thrilleri hatás sem mindig működött. Összességében azok élvezhetik inkább, akiket a művészettörténeti háttér, a tarot és a nyugtalanító atmoszféra vonz, és nem zavarja őket a lassú építkezés, míg a feszesebb, fordulatosabb krimik kedvelői könnyen csalódhatnak.
Fél éve olvastam Donna Tartt-tól a Titkos történetet, és nem tudom nem észrevenni a hasonlóságokat. Zárt akadémiai világba ambíciózus, de kívülálló fiatal érkezik a távolból, befolyásos patronálót talál, titkok, vidéki ház, gyilkosság. Szóval folyamatosan ahhoz hasonlítgattam magamban a könyvet, és nem ez jött ki nyertesként. Ha a Kolostort hamarabb találtam volna meg, biztos kedveltem volna, de így elég középszerűnek éreztem.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A Viperák után kíváncsi voltam, milyen Hays másik regénye.
A NIOK közös regényénél az utolsó 70 oldalnál szippantott be igazán a történet, és A kolostornál is hasonló élményem volt – lassan, nagyon lassan indult, talán túl lassan is. A hangulatépítés és a részletezés persze most is erős, de a vége hiába lett pörgős, nálam nem ütött akkorát. Valahogy nem kaptam meg azt a „hűha” érzést, amit vártam. Összességében jó volt olvasni, de nem hagyott bennem mély nyomot. 🤷🏻♀️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat