A királyok végső érve

Az állam a padlón és próbálom magam összekaparni, hogy normálisan összeszedjem a gondolataimat.
Először is IMÁDTAM. Zseniális trilógia, ami felkerült a kedvenceim közé.

Sok komoly témát boncolgatott úgy, hogy nem lett a számba rágva. Szeretem, ha elgondolkodtat egy történet.
Megkérdőjeleztem mindent és mindenkit. Mi a jó, mi a rossz, itt nem számított, csak oldalak és nézőpontok voltak, amik gyakran változtak a karakterek ambiciójától függően. Gyarlóak, néhol naivak, akik hibáikkal együtt mégis szerethetőek. A szereplőink fejlődtek pozitív és negatív irányba is, emiatt elképesztően realisztikus volt a könyv, ahol tényleg nem lehetett tudni mire számítson az ember. Az erkölcs csak elméletben létezett, a morális szürkeség teljesen átjárta a sztorit.

Végig könyörtelen, cinikus, erőszakos, manipulatív a világ, ahol a cselszövések, hazugságok, árulások, politikai ármánykodások, leleplezések olyan mindennaposak, mint a levegő vétel.

A történet ebben a részben már eléggé pörgős volt, néhol csak kapkodtam a fejemet. Cselekmény és akciódús, izgalmas és fordulatokban sem volt hiány. Egy háború sújtotta középkori hangulatú világban, ahol már szinte nem érvényesek a törvények, szabályok, volt bőven brutalitás, vér, erőszak, fejetlenség, szenvedés, mind-mind nagyon részletesen leírva.

A könyv vége pedig sokkolt természetesen, nem is vártam mást, de még ígyis meglepett. Kerek volt így a történet, bár számomra keserédes, és kicsit szívfájdító volt.

Őszintén nagyon a szívembe zártam kis csapatunk bizonyos tagjait (Glokta, Logen, Jezal) és nehezen válok meg tőlük. Különleges élményt kaptam ettől a trilógiától, és nehéz szívvel búcsúzom tőlük.

Az első rész felépítette a karaktereket. A második megmutatta, hogy a történet is legalább olyan erős. A harmadik pedig mindent egyszerre csinál. Politikai játszmák, háború, mágia, árulások, karakterdrámák és könyörtelen következmények. Ez az a pont, ahol minden döntésnek ára van. Ráadásul elképesztően olvastatta magát. Hiába vaskos kötet, nálam ez fogyott talán a leggyorsabban a trilógiából. Folyamatosan történik valami, és ami még fontosabb, minden eseménynek súlya van.

Glokta továbbra is a kedvenc. Ebben a részben már nemcsak zseniális kínvallató, hanem egy egész rendszer tükre. Bármit tesz, egyszerűen lehetetlen nem figyelni rá. Bayaz pedig végleg leveti magáról a klasszikus mentor szerepét. Nem mondok többet, mert ezt szerintem mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia. Jezal fejlődése is nagyon jól működött, Logen története pedig ismét azt boncolgatja, hogy vajon tényleg le lehet-e vetkőzni a múltunkat.

Az északi hadjárat is erős lett, még ha nálam nem is ez volt a legérdekesebb szál. Kutyaember nézőpontját viszont imádtam. Ő ebben a vérrel és sárral teli világban is képes emberi maradni.

Volt egy-két karakter, akinek a fejlődése szerintem megtorpant vagy visszalépett, de valahol ez is illik Abercrombie világához.
A lezárás pedig pontosan olyan, amilyennek ennek a történetnek lennie kellett. Nem próbál mindent szépen elrendezni. Inkább megmutatja, milyen ára van a hatalomnak, a döntéseknek és a túlélésnek.

Talán ezért működik ennyire az egész trilógia. Mire az utolsó oldalra érsz, rájössz, hogy ebben a világban nincsenek igazi győztesek. Csak emberek, akik megpróbálnak együtt élni a saját döntéseikkel.

4,75/5 ⭐️

Hosszabban TikTokon: https://vm.tiktok.com/ZNREXPB9S/