A Város az égbe nyúló, megmászhatatlanul sima fal és a feneketlen Szakadék közé szorítva éli mindennapinak igazán nem mondható mindennapjait. Lakói németek, amerikaiak, oroszok, japánok, kínaiak, svédek és még ki tudja, hányféle náció fiai-lányai sokat vitatkoznak arról, vajon a Földön vagy egy másik bolygón, esetleg egy másik galaxisban vannak-e. Csak az biztos, hogy valamennyien önként vállalták (ki az életét mentve, ki lelkesedésből, ki puszta kíváncsiságból) a részvételt a Kísérletben. Ám a Kísérletről nem tudnak, nem is tudhatnak semmit, hiszen ha tudnák, miről van szó, az befolyásolhatná viselkedésüket, cselekedeteiket Így viszont lassan megszokják a legképtelenebb dolgokat, a Várost váratlanul elárasztó majmokat, a helyét önkényesen változtató Vörös Épületet, az abszurdnál abszurdabb rendelkezéseket is, hiszen ki tudja A Kísérlet az Kísérlet.
Hiszen enélkül létezni sem tudsz, az anyatejjel szívtad magadba a szükségletet, hogy hódolj valaminek vagy valakinek. Örökké azt verték a fejedbe, hogy ha nincs olyan eszmény, amelyért érdemes meghalni, akkor egyáltalán élni sem érdemes. Az olyanok pedig, mint te, eljutva a végső fölismerésig, iszonyatos dolgokra képesek. Vagy golyót röpítenek a homlokukba, vagy pedig rendkívüli gazemberré válnak, meggyőződéses, elvi alapon álló, könyörtelen gazemberré, érted? Vagy ami még ennél is rosszabb: nekilátnak, hogy bosszút álljanak a világon azért, mert olyan, amilyen, és nem hajlandó megfelelni valamiféle számára előírt eszménynek...
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Gondolj csak például a mítoszokra! Mint ismeretes, a hülyék alkotják a túlnyomó többséget, következésképp minden érdekes eseménynek általában éppen egy hülye a szemtanúja. Ergo a mítosz egy valóságos esemény leírása egy hülye értelmezésében és egy költő földolgozásában.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nem egyszerű a 21. századi Európában élve értékelni. Nem scifi, sokkal inkább filozófia, rendszer- és társadalomkritika egy disztópia szerű/purgatóriumi? köntösbe bújtatva. A cenzúra miatt sokszor utalások, félmondatok, sejtetések mögé bújtatták a valódi tartalmat, mindezt a szokásos oroszos pragmatikus, tárgyilagos stílusban (amit én spec. kedvelek, de aki nem, szerintem el se kezdje 😄). Így bár - úgy gondolom - értettem a lényeget, erősen kétlem, hogy minden finom részlet feltűnt volna, vagy akkora hatást gyakorolt volna rám, mintha az akkkori Oroszországában olvasnám.
Az eleje azért erősen hajazott a magyar sztálinista érára, ott tudtam azonosulni... és a "minden rendszer bukásra van ítélve", vagy az "életünknek kitalált célokkal próbálunk értelmet adni, de semmi konkrét értelme nincs" gondolatokkal is. A kényelmes élet okozta céltalanság és annak pusztító következményei, a hierarchia szerepe a rendszerben, a valódi egyenlőség elérhetetlensége - és káros mivolta, a tudomány és vallás hatása, stb... sok-sok szálon végigveszi az emberi működést egyéni és társadalmi szinten is.
(...) én nem a világ átalakításának rendszerét kínálom! Nem ismerek ilyen rendszert, nem is hiszem, hogy létezik. Túlságosan sok különböző rendszert próbáltak már ki, és nagy vonalakban minden maradt a régiben...
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat