A kannibalizmus története

Az ember sokat ne várjon egy 500 jó magyar forintért, a pályaudvarokon, közértekben és diszkontokban megvásárolható Vagabund kiadós könyvért. Nem is vártam, pusztán egy kis hátborzongató és sokkoló tartalmű kötetre vágytam, és hát mi tagadás ezt megkaptam, de még is hiányérzetem van: nem lehet ilyen kevés kannibáltörzs, és az elmúlt 100 évben azért több embereket is fogyasztó sorozatgyilkos került a bűngyi krónikákba, mint amiket a kötet ímmel-ámmal felsorol. Ráadáshiány az, hogy amiket taglal azt van hogy név, avagy korszak nélkül. Ezzel szemben rengeteg olyan véres történelmi eseményt taglal, ami valóban erőszakos volt, de a kannibalizmus nem volt számottevő, sőt: teljesen hiányzik. Retteget Iván nem evett embert, és a Kolosszeumban sem sütötték meg a rabszolgákat, még is rengeteget ír a szerző róluk. Magyar vonatkozás is akad, de szerintem lett volna még miről írni. Másik fájó pont, elképesztően önismétlő a könyv: nem hogy egy fejezeten belül, de van, hogy egy oldalon belül kétszer megjelenik ugyanaz a történet.

A stílus nem következetes. Hol pongyola, hol humorizáló, hol komoly. Egy olyan kötetnél, ami a legelején merészen Jézustól idéz, több igényesség elvárható.

Ami erény viszont a dögös borító, és a gazdag képanyag, és hazudnék ha nem esett volna jól a vérfagyasztó történeteket olvasni akkor is, ha éppenséggel egy embert sem ettek meg az adott történetben.

Soha rosszabb 500 forintos költést!