A kakaóklub
15 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 240
Atheneaum
(2026)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789635435463
Hjalti elveszett és tanácstalan. A barátnője elhagyta, rosszul alszik, ráadásul mindenhol képzeletbeli rovarokat lát. Fáradtan és kimerülten kopogtat be hangosan bulizó szomszédja ajtaján, hogy a zajra panaszkodjon – és mielőtt észbe kapna, mélyen elmerül a meditáció és kakaószertartás világában, és utazásra indul Izland vadregényes tájain. Ám a Kakaóklub önsegítő csoportban nem minden az, aminek látszik. Rátalál vajon Hjalti az önmagához vezető útra, és ki meri tárni a szívét élete új szereplői előtt? A Kakakóklubban Gudrún Brjánsdóttir humorral, gyengéd iróniával, éleslátással és lenyűgöző pontossággal rajzolja meg egy egész generáció portréját. Hjalti, a történet főhőse önmagával vívott harcban élő, klímaszorongással küzdő, az igazság elől menekülő, kényszerbeteg, konfliktuskerülő és passzív figura – mégis olyan alak, akit kénytelenek vagyunk megszeretni, mert legbelül ott él benne a jóság. És az a vágy is, hogy rátaláljon a valódi, nem csupán csillogó és múló boldogságra.
Értékelések
Értékelés3,6
15 értékelés alapján
5
2 ×
4,5
2 ×
4
2 ×
3,5
3 ×
3
3 ×
2,5
2 ×
2
1 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
15
A kakaóklub
Guorún Brjánsdóttir
Egy szórakoztató, kedves és humoros rövid történet olyan könnyed témákról, mint a szakítás, klímaszorongás és világjárvány. Semmi olyan probléma, amit egy jó kakaó nem oldott volna még meg, főleg a megfelelő társaságban. Esetleg egy szektában.
Olvasását - ezoterikus hovatartozástól függetlenül - mindenki számára forró ital kíséretében javallom. A mélyebb felszívódás érdekében pedig, az eseményt megelőző három órában, az állati eredetű készítmények fogyasztásának mellőzését.
Olvasását - ezoterikus hovatartozástól függetlenül - mindenki számára forró ital kíséretében javallom. A mélyebb felszívódás érdekében pedig, az eseményt megelőző három órában, az állati eredetű készítmények fogyasztásának mellőzését.
“…új kapcsolatokra vágytam, valami szent igazságra, amiben megkapaszkodhatok. (…) Csak valami kézzelfoghatóra vágytam, arra hogy a ti gondolataitok mutassanak utat. Szerettem volna elhinni mindent, amit mondtatok. Szóval az én hibám, értitek. Csak egy újabb rögeszmém volt, amit magam alkottan, én pedig a rögeszméimmel a valóság elől menekülök, így boldogulok. Nem tudom megjavítavni a világot, a világ tökéletlen, és az is marad, nem tudom megjavítani a lelkemet vagy az elmémet, mert igazság szerint hibbant vagyok, és mindig az leszek, ez soha nem fog megváltozni. Nem tehetek mást, mint megtanulni ezzel együtt élni, és ha túl sokat agyalok azon, hogy milyen vagyok, mi baj velem és hogyan érzem magam, akkor csak beszippant egy fekete lyuk - mert valójában nincs mit tenni, csak aludni, felébredni, felébredni és aludni. Aludni, felébredni és aludni. Aludni, felébredni és aludni. És ez elég is. Elég. Én elég vagyok!”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A kakaóklub
Guorún Brjánsdóttir
Bevallom, a borító és a cím csábított ennek a könyvnek az elolvasására, plusz az, hogy amúgy imádom a kakaót.
Nos, az elején érdemes tisztázni, hogy nem egy könnyed, szeretnivaló kis sztori lapul a könyv oldalain. Szóval, ha kávézói hangulatra vágysz vagy mondjuk olyanra mint a Csokoládé című regény, akkor felejtsd el! Ez nem olyan.
Főhősünk Hjalti, hazájában, a gyönyörűséges Izlandon igyekszik megtalálni a lelki egyensúlyát a Covid idején a barátnőjével történt szakítása után.
S mivel hősünk nem igazán találja a helyét se a barátai között, se a munkahelyén, így mikor a felső szomszédja meginvitálja a rejtélyesnek hangzó Kakaóklubba, hirtelen felindulásból igent mond és ellátogat az első összejövetelre, amit a klub vezetője a saját lakásában tart meg.
Innen indul hősünk érdekes utazása több más klubtaggal Izland csodás tájain át, miközben nem csak magukkal kezdenek képbe kerülni, de Hildigunn valódi céljával és a klub igazi szekta jellegével is. Erre több jel is utal, de valahogy a tagok mintha teljesen figyelmen kívül akarnák hagyni ezt.
Hjaltitól a falra másztam egyébként, annyira felelőtlen volt például a kocsijával, a paranoiáját a poloskákkal nem is említve.
Az egyetlen számomra kedves szereplő Kría volt. Annyira át tudtam érezni a rajongását a táj, a túrázás iránt és tetszett, hogy ragaszkodik a barátaihoz és a családjához. Emiatt sem értettem, hogy állhatott szóba Hjaltival. Na mindegy.
Amúgy lehet én tévedek, de nekem inkább az jött át, hogy forró csokit ittak, nem kakaót a klubtagok.
Emlékeim szerint legalábbis a dánoknál az a szokás.
Persze értem, címnek ez jobban mutat.
Nos, azt kell mondjam, hogy eléggé semmilyen volt.
Egyedül az izlandi táj, Kría személye meg a kakaó/forrócsoki iránti szeretetem miatt lett 3 csillag. Jobbat nem érdemel.
Nos, az elején érdemes tisztázni, hogy nem egy könnyed, szeretnivaló kis sztori lapul a könyv oldalain. Szóval, ha kávézói hangulatra vágysz vagy mondjuk olyanra mint a Csokoládé című regény, akkor felejtsd el! Ez nem olyan.
Főhősünk Hjalti, hazájában, a gyönyörűséges Izlandon igyekszik megtalálni a lelki egyensúlyát a Covid idején a barátnőjével történt szakítása után.
S mivel hősünk nem igazán találja a helyét se a barátai között, se a munkahelyén, így mikor a felső szomszédja meginvitálja a rejtélyesnek hangzó Kakaóklubba, hirtelen felindulásból igent mond és ellátogat az első összejövetelre, amit a klub vezetője a saját lakásában tart meg.
Innen indul hősünk érdekes utazása több más klubtaggal Izland csodás tájain át, miközben nem csak magukkal kezdenek képbe kerülni, de Hildigunn valódi céljával és a klub igazi szekta jellegével is. Erre több jel is utal, de valahogy a tagok mintha teljesen figyelmen kívül akarnák hagyni ezt.
Hjaltitól a falra másztam egyébként, annyira felelőtlen volt például a kocsijával, a paranoiáját a poloskákkal nem is említve.
Az egyetlen számomra kedves szereplő Kría volt. Annyira át tudtam érezni a rajongását a táj, a túrázás iránt és tetszett, hogy ragaszkodik a barátaihoz és a családjához. Emiatt sem értettem, hogy állhatott szóba Hjaltival. Na mindegy.
Amúgy lehet én tévedek, de nekem inkább az jött át, hogy forró csokit ittak, nem kakaót a klubtagok.
Emlékeim szerint legalábbis a dánoknál az a szokás.
Persze értem, címnek ez jobban mutat.
Nos, azt kell mondjam, hogy eléggé semmilyen volt.
Egyedül az izlandi táj, Kría személye meg a kakaó/forrócsoki iránti szeretetem miatt lett 3 csillag. Jobbat nem érdemel.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A kakaóklub
Guorún Brjánsdóttir
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 12 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés