A kakaóklub

Bevallom, a borító és a cím csábított ennek a könyvnek az elolvasására, plusz az, hogy amúgy imádom a kakaót.
Nos, az elején érdemes tisztázni, hogy nem egy könnyed, szeretnivaló kis sztori lapul a könyv oldalain. Szóval, ha kávézói hangulatra vágysz vagy mondjuk olyanra mint a Csokoládé című regény, akkor felejtsd el! Ez nem olyan.
Főhősünk Hjalti, hazájában, a gyönyörűséges Izlandon igyekszik megtalálni a lelki egyensúlyát a Covid idején a barátnőjével történt szakítása után.
S mivel hősünk nem igazán találja a helyét se a barátai között, se a munkahelyén, így mikor a felső szomszédja meginvitálja a rejtélyesnek hangzó Kakaóklubba, hirtelen felindulásból igent mond és ellátogat az első összejövetelre, amit a klub vezetője a saját lakásában tart meg.
Innen indul hősünk érdekes utazása több más klubtaggal Izland csodás tájain át, miközben nem csak magukkal kezdenek képbe kerülni, de Hildigunn valódi céljával és a klub igazi szekta jellegével is. Erre több jel is utal, de valahogy a tagok mintha teljesen figyelmen kívül akarnák hagyni ezt.
Hjaltitól a falra másztam egyébként, annyira felelőtlen volt például a kocsijával, a paranoiáját a poloskákkal nem is említve.
Az egyetlen számomra kedves szereplő Kría volt. Annyira át tudtam érezni a rajongását a táj, a túrázás iránt és tetszett, hogy ragaszkodik a barátaihoz és a családjához. Emiatt sem értettem, hogy állhatott szóba Hjaltival. Na mindegy.
Amúgy lehet én tévedek, de nekem inkább az jött át, hogy forró csokit ittak, nem kakaót a klubtagok.
Emlékeim szerint legalábbis a dánoknál az a szokás.
Persze értem, címnek ez jobban mutat.
Nos, azt kell mondjam, hogy eléggé semmilyen volt.
Egyedül az izlandi táj, Kría személye meg a kakaó/forrócsoki iránti szeretetem miatt lett 3 csillag. Jobbat nem érdemel.