"Mi, a KrízisVonalnál nem ítélkezünk" - vallják a telefonos lelkisegély-szolgálatnál, ám egy munkatársuk, Laura Morris ezt némileg másképp értelmezi. A sokat szenvedett nő úgy gondolja, hogyha valaki végső elkeseredésében a halált választaná, azt bátorítani kell. Sőt, ő akár segít is megszervezni az öngyilkosságot. De mi van akkor, ha az egyik elhunyt egy hozzátartozója nem nyugszik bele a megmásíthatatlanba? Ha nyomozni kezd, és közben olyan szörnyű titkokra bukkan, melyeket jobb lett volna nem bolygatni? És vajon ki meddig hajlandó elmenni egy életveszélyes játszmában? Mindez kiderül John Marrs sötét, súlyos kérdéseket feszegető lélektani thrilleréből.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A jó szamaritánus a legtöbb olvasó szerint sötét, nyomasztó és rendkívül feszült pszichothriller, amely erős érzelmi reakciókat vált ki. Sokan dicsérték a manipulatív, hideg főszereplő összetett ábrázolását, valamint a folyamatosan fokozódó feszültséget és a könnyen olvasható stílust.
Többen kiemelték a fordulatokat és azt, hogy a regény második fele, illetve a későbbi részek szinte letehetetlenné válnak. Ugyanakkor visszatérő kritika volt a lassú kezdés, és néhány olvasó a szereplőket kidolgozatlannak, a fordulatokat pedig kiszámíthatónak vagy helyenként ésszerűtlennek érezte. A befejezés megítélése sem volt egységes, ezért A jó szamaritánus elsősorban azoknak ajánlható, akik kedvelik a felkavaró, erkölcsileg kérdéses karaktereket és a lélektani feszültségre építő thrillereket.
Egészen elképesztően jó! Meg van az a történet, amikor a gonosz főhősnek drukkolsz végig, pedig erkölcsileg nem korrekt? Na pont ilyen ez a könyv is. Hihetetlen érdekes történet, tele csavarral. Valahogy végig bizsergett a bőröm és felállt a szőr a kezemen olvasás közben.
Második könyvet olvastam John Marrstól, abszolút bekerült a kedvenc íróm közé.
Ezt hívom beteg történetnek. Minden percét imádtam.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Amekkora izgalommal vártam ezt a könyvet, akkora csalódás volt számomra. Az alapötlet az baromi érdekes volt, csak annak kidolgozása elég trehányra sikeredett. Annyi értelmetlen dolog volt ebben a könyvben, hogy többször kedvem lett volna a falhoz vágni. Aztán még ott vannak a karakterek... Nekem semmi problémám nincs azzal, ha egy könyvben nincsenek igazán kedvelhető karakterek, ha azok megfelelően ki vannak dolgozva, illetve el van mélyítve a személyiségük. Na, itt ez nem jött össze senkinél. Komoly mondom, itt minegyik szereplő úgy viselkedett, mintha most szabadultak volna a magánzárkáikból. {{ Meg az, hogy miután valamelyik karakter megtudta, hogy miket tett a főszereplő, illetve kiderült a múltja, egyiknek se volt annyi esze, hogy elmenjen rendőrségre, hanem mindegyik el kezdett magánakcióba kezdeni, hogy na most akkor ő megmutatja. }} Illetve, a fordulatoktól se estem igazán hasra, elég kikövetkeztethető volt mindegyik, pedig pont azért került a radarom alá ez a könyv, hogy majd ettől az állam leesik.
Az alapötlet mellett, még annyi pozitívuma volt, hogy az egyszerű megfogalmazása miatt gyorsan lehettett vele haladni.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat