Mihez kezdesz, ha egy boszorkánycsaládba születsz, de nincs benned varázserő? Sok évvel ezelőtt Silverton városa a pusztulás szélére került, de megérkeztek a Briar boszorkányok, akik varázserejüket a város védelmére használták. A család matriarchájának váratlan halálával azonban elérkezett a változás ideje. A varázserő nélkül született Ellie mindig is kívülállónak érezte magát, míg rá nem jött, hogy van egy különleges képessége: látja a halottakat, és beszélni is tud velük. Ők a várost védelmező boszorkányfamília legsötétebb titkairól: gonosz varázslatokról, gyilkosságokról és elveszett mágianaplókról mesélnek neki. Amikor Ellie megérti, hogy a falakon kívül leselkedő ellenségnél nagyobb veszélyt jelentenek a hatalom birtoklásáért küzdő családtagjai, döntenie kell: kiben bízhat, és ki akarja elpusztítani mindazt, amit a Briar boszorkányok felépítettek. A csonthárfa dala és A tövisek útja díjnyertes szerzőjének új gótikus meséje szellemekről, boszorkányokról, halálos titkokról és múltbeli bűnökről.
Mi történik akkor, ha egy generációk óta boszorkányokból álló családba pont az az ember születik, akinek semmilyen mágikus képessége nincs? Ellie Briar egész életében ebben a helyzetben volt. Miközben a család nőtagjai Silverton védelmezői, gyógyítanak és őrzik a régi mágiát, Ellie egyszerűen megtanult nélküle boldogulni.
Aztán egyszer csak elkezdi látni a halottakat. Sőt, beszélni is tud velük. Nagyjából itt indult be számomra igazán a Holtak grimoárja.
A szellemes részeknél nagyon erős Szellemekkel suttogó-feelingem volt, olyannyira, hogy egy idő után fejben Ellie már Jennifer Love Hewittként mászkált Silvertonban. A halottak pedig rendre hoznak magukkal egy történetet, egy titkot vagy valamit, amit még életükben nem sikerült lezárniuk.
Viszont ehhez el kell jutni.
Az első kb. 150 oldal nekem kifejezetten lassú volt. Sokáig inkább Silverton, a Briar család, a hagyományok és a világ felépítése kapja a főszerepet. Hangulata van bőven, történésből viszont jóval kevesebb. Utána szerencsére elkezdenek előmászni a családi titkok, összeállnak a korábban elejtett részletek és onnantól én is sokkal jobban élveztem.
Arra viszont ne számítsatok, hogy ez valami brutális boszorkányhorror. Sötétebb a cosy fantasynél, de messze nem az a történet, amitől éjszakára égve hagyjátok a lámpát. Szóval aki pont emiatt tartott tőle, szerintem nyugodtan tehet vele egy próbát.
A saját folklórját is szerettem. Silvertonnak tényleg van múltja, vannak szabályai, hiedelmei és régi történetei, csak én ebből még többet akartam volna. Sok izgalmas dologról hallunk de sajnos több csak említés marad.
A tempóval pedig van egy furcsa problémám. Miközben az eleje 150 oldalon át kényelmesen építkezik, a végén hirtelen minden felpörög és pont ott lesz nagyon gyors, ahol én még maradtam volna.
Nálam tehát kicsit fordítva működött volna jobban, kevesebb az elejéből, több a végéből.
Ritka erő (nem megtanulandó varázslat vagy megszerzendő gyakorlat) tesz képessé arra, hogy könnyebbnek érezzük a terhet, amit hordozunk. Nem szünteti meg, de elviselhetővé teszi a fájdalmat, legalábbis egy ideig. Képesek leszünk megtenni, amit muszáj
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat