A ház

Több hónapja olvastam az előző két kötetet, így aztán kicsit tartottam tőle, hogy mennyire sikerül felvenni a fonalat, de nem okozott problémát.
Ami viszont mindig okoz, az az, hogy ezek a kis könyvecskék egy történet részei, mégpedig annyira, hogy külön-külön értékelni olyan, mintha egy könyv minden fejezetét külön kellene. Ezzel valahogy nem sikerül megbarátkoznom.
Az eredeti, 1983-as kiadás pontosan ilyen volt. Michael McDowell és a kiadó tudatosan hat kis kötetben jelentette meg a történetet. Ez a serial novel (folytatásos regény) forma volt, ami a 19. századi folytatásos regények hagyományát idézte. Az olvasók néhány hetente kapták meg a következő részt, így a történet „adagokban” érkezett. Ez, úgy érzem, ma már nem igazán állja meg a helyét, különösen, hogy nem tudni, mikor jutnak az olvasók a következő részekhez, mennyit kell várni, míg eredetileg ez be lehetett ütemezve.
Ezek miatt azt ajánlom, hogy akinek van lehetősége, és érdekli, az inkább olvassa az egy kötetben megjelent, 800 oldalas, angol nyelvű e-bookot, vagy várja meg, amíg megjelenik a maradék három rész.

De hogy a sztoriról is írjak valamit, az hozza a megszokott formát. Gyorsan olvasható (mivel normál tördeléssel, sorközzel és betűmérettel ez kb 100-120 oldalba belefér, már megint emiatt panaszkodom), fenn tartja a figyelmet, de semmivel nem árul el többet, mint eddig. Valami mégis odaszegez a lapokhoz. Talán az, hogy válaszokat akarok, amit nem kaptam meg még mindig, és gyanítom csak az utolsó kötetben kapok majd, de az sem lesz mindenre kiterjedő, a szerző teret hagy a fantáziának.

Ugyan még mindig 3 csillagra értékeltem a könyvet, de csakis azért, mert tudom, hogy egy nagy egész része, amiben most valahol a közepén tarthatunk.

Nagyon érződik rajta, hogy ez egy egybefüggő regény, amit (gondolom) a kiadó döntése miatt 6 részre szedtek, nyilván anyagi okok miatt. Azonban ennek az a hátránya, hogy a jelenlegi 3.kötet egy lapos, semmitmondó kis könyvecske, ugyanis most járhatunk a történetben ott, amit a "vihar előtti csenddel" lehetne a legjobban jellemezni, ezek után indulnak be igazán az események. Ez a regény normál betűmérettel és sorközzel max egy 700 oldal körüli könyv lenne, amit kényelmi szempontokból ugyan ketté lehetett volna szedni, de tovább értelmetlen volt bontani.

Nem tudok sokat mondani a történetről a fentebbi ok miatt. Sok minden nem történet benne a nagy időugrásokon kívül. A végét leszámítva, ott már felsejlettek a következő rész dinamikáját meghatározó elemek. A karakterek számomra egyre egysíkúbbak, unalmasabbak.

Végig fogom olvasni, mert érdekel a végkifejlet, de egyenlőre a Blackwater Sagától semmit nem kaptam, azon kívül, hogy örülök, milyen hamar kivégzem őket.