"- Tőlem akarod hallani, hogy egy sorozatgyilkos fekete nőkre vadászik az országban? Ez baromság! Ha sorozatgyilkos lenne az elkövető, aki azt akarta volna, hogy megtaláljuk a holttestet, akkor hátra-hagyott volna egy üzenetet vagy egy jelet az áldozatok körül, hogy kérkedjen vele. Érted? Kellene lennie valaminek, ami összeköti a helyszíneket. Valami konkrétnak. Itt viszont nincs semmi. Üres az egész. - Ez nem az elbaszott Pszicho - rázta meg a fejét Hajnalka."
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A hatszög a legtöbb olvasó szerint feszült, fordulatos és rendkívül olvasmányos krimi, amely már az elejétől beszippantja az olvasót. A gördülékeny stílus, a több szálon futó, fokozatosan kibontakozó történet és a meglepő fordulatok sokak számára nehezen letehetővé tették a könyvet.
Különösen nagyra értékelték az árnyalt, motivációkkal és múlttal rendelkező szereplőket, valamint azt, hogy a bűnügyi izgalmak mellett társadalmi és lélektani kérdések is hangsúlyt kapnak. A karakterfejlődés és az emberi kapcsolatokból fakadó feszültség szintén erősen működött, bár néhány olvasó szerint a regény közepe és bizonyos részei lelassulnak, a történet pedig időnként kiszámíthatóvá válik. A nyomasztó, helyenként gyomorforgató jelenetek miatt nem mindenkinek könnyű olvasmány, de a karakterközpontú, komor hangulatú és társadalmi témákat is felvető krimik kedvelői várhatóan megtalálják benne, amit keresnek.
Az első könyvem az írótól.
Viktor piás, trehány, kissé még igénytelen is de Hajnalkával való csipkelődős viselkedése nagyon tetszett. Hajnalka egy bűnügyi technikus aki ráveszi Viktort nyomozzon egy sorozatgyilkosság ügyében, hátha így ki tudja mozdítani a gödörből ahol a felesége halála és a fogadott fia eltűnése után került. Szilveszter először egy unszimpatikus, önelégült, nagyképű fazon aki Viktor állására pályázik, a történetben jellemfejlődést lehet nála tapasztalni.
Abdul Abari valahogy az elejétől nem tetszett nekem, végig olyan érzésem volt, csűrjük csavarjuk de ő a hunyó. Enikő sorsa nekem olyan befejezetlennek, kissé összecsapottnak tűnik.
Jól indult, erős indítás, de sajnos a közepe táján nekem kicsit belassult, aztán újra erőre kapott de a végére megint belassult kissé. A végén a csavar az jó volt, de sokat már nem tudott rajta dobni (hiányoltam volna is, picit nekem fura volt, hogy ennyire magára hagyja Biankát)
Érdekes könyv volt azt meg kell hagyni, nekem itt ott picikét kiszámítható volt.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Szántó Dániel ismét bebizonyította, hogy mennyire erős a feszültségteremtésben és a fordulatos történetvezetésben. A könyv már az első oldalaktól kezdve beszippantott, és nem igazán tudtam letenni a kezemből.
A cselekmény végig feszes és tudatosan felépített, folyamatosan adagolja az információkat. Különösen tetszett, hogy ezúttal is a történet nem kizárólag izgalmas, hanem közben gondolkodásra is késztet.
A karakterek is jól működnek: hitelesek és kellően árnyaltak ahhoz, hogy ne csak „eszközei” legyenek a történetnek. Érezhető, hogy mindenkinek megvan a saját motivációja és múltja, ami tovább mélyíti a sztorit. Emiatt a feszültség nemcsak a cselekményből, hanem az emberi kapcsolatokból is fakad.
A stílus gördülékeny és nagyon olvasmányos, ami még inkább segíti, hogy az ember ne tudja letenni a könyvet.
Összességében számomra ez egy rendkívül erős, izgalmas és elgondolkodtató történet volt, ami végig lekötött és meglepett. Nálam egyértelműen kedvenc lett.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat