"A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte." Így kezdődik Stephen King ikonikus sorozatának, A Setét Torony-nak az első könyve, melyben a horror koronázatlan királya a fantasy birodalmába kalandozik. Egy mitikus, történelem előtti varázsvilágba, amely idegensége ellenére is ismerős a mesék és mítoszok mellett talán leginkább a nagy amerikai westernekből. A regényfolyam egyes darabjai önállóan is megállják a helyüket, de együtt alkotnak kerek egészet, és hoznak létre egy olyan teljes világot, amelyet sokan A Gyűrűk Urá-éhoz hasonlítanak. A harcos főhőse Roland vitéz, ez az eleinte múlt és jövő nélküli férfi, civilizációjának utolsó képviselője. Végtelen sivatagokon, lepusztult városokon át, elkorcsosult emberekkel, mutánsokkal megküzdve üldözi ellenségét, a feketébe öltözött embert. Útjukat vér és pusztulás jelzi. Miért ez a megszállottság, hogy eljusson a Setét Toronyba? Talán ott megleli minden rejtélyek kulcsát? És ki a feketébe öltözött ember, a titkok ismerője, az alakját váltogató varázsló? Ha az olvasó végigizgulja Roland megpróbáltatásait, szerelmeit, kalandjait az összes köteten át, végül a Setét Toronyban fény derül minden rejtélyre...
A történet váza egyszerű, Roland, az utolsó harcos üldöz valakit egy pusztuló világon keresztül. De ez a könyv nem a cselekményről szól. Inkább érzéseket dobál eléd pl. száraz sivatagot, széthullott városokat, fanatikus embereket, torz erkölcsöt. A világ nem magyaráz, csak létezik, és neked kell eldöntened, mit kezdesz vele.
Roland nem klasszikus főhős. Hideg, kegyetlen, megszállott. Olyan figura, akit nem feltétlenül kedvelsz, de kénytelen vagy figyelni rá. A stílus sokszor inkább balladaszerű, mint regényszerű. Rövid jelenetek, furcsa párbeszédek, időben ide-oda csúszó emlékek.
A Harcos kemény dió. Száraz, lassú, barátságtalan. A történet inkább hangulat, mint story. Ha nem King írta volna, itt kiszálltam volna. Ez inkább egy sötét prológus, mint igazi kezdés.
Ellenben a következő részek… na ott már igazán elkezdődik valami ;)
Nagyon erős kezdés a sorozatnak - sokat hallom másoktól, hogy nem "Kinges", de nekem éppen ezért tetszik. Sokkal lassab, meditatívabb, van benne valami misztikus és biblikus (és nem csak a bibliai utalások miatt!). Nem annyira mozgalmas, nincs tele King jellemző irodalmi tikkjeivel, de mégis beránt.
Egy kis Gyűrűk Ura, egy kis Artúr-mondakör, egy kis A Jó, a Rossz és a Csúf, valahogy így kell elképzelni a történet receptjét.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat