A hangrestaurátor

A történet középpontjában egy rejtélyes robbanáshang áll, amely forrásának felkutatásával, és megszűntetésével Leonorát, illetve Konstantint bízták meg, akik a küldetés alkalmával találkoznak először. Amíg Leoni hangok feltárásával és megőrzésével foglalkozik, addig Konstantin tevékenysége inkább a hangok megszűntetésére irányul.

A főszereplőink esetében nem csupán a foglalkozásuk ennyire eltérő, de a habitusuk is nagyon különböző. Leonora nem fél hangot adni nem tetszésének, okos, rendkívül intelligens nő, ám igyekszik meggondoltan cselekedni. Bizalmatlansága a Hang és Zörejfelügyeleti intézettel szemben nem alaptalan, hiszen édesanyja is többször szembement a nézeteikkel, és gyakorlatilag ezt az ellenszenvet átadta lányának is. Konstantin ezzel szemben egy kimért, kicsit magának valóbb figura, aki hajlamos a kártyáit túl közel tartani a mellkasához, és nehezen nyílik meg. Tagadhatatlanul az a figura, aki a munkájának él. Én egyébként nagyon szerettem kettejük közötti feszültséget. Annyira emberiek voltak minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt.

A történet kevés szereplővel dolgozik, viszont én ezt legkevésbé sem bántam, hiszen egy 300-400 oldalas kötetnél szerintem csak zsúfoltá válna tőlük a történet.

A történetet kazettákra rögzített terepnaplókon keresztül ismerhetjük meg Leonora elmesélésében. Szerintem tök jól tudott működni, annyira különleges atmoszférát teremtett ezáltal a műnek. Kicsit olyan érzés volt, mintha én is annak a világnak a része lennék és próbálnám megérteni Leonora elbeszélése alapján, hogy hogyan is keletkezett ez a rejtélyes hangtani jelenség.


Az alaptörténet és maga a könyv világa elképesztően jól meg volt írva. Az én képzeletemben kicsit az alpokra emlékeztetett, nem is tudtam olvasás közben ettől elvonatkoztatni.
Imádtam a szereplők tudományos értekezéseit , ahogyan vitatkoznak egy-egy jelenségről, és próbálják megérteni azokat, sok esetben hangot adtak különböző nézeteiknek, hitüknek.
A cselekmény lendületes, mondhatni sodort magával, és tudom nagyon klisés és elcsépelt ezt kijelenteni, de a könyvnek nem volt egy unalmas oldala sem. Annyira olvastatta magát, hogy sokszor kényszerítenem kellett magam, hogy félretegyem és elmenjek aludni. (Végül 3 nap alatt ki is olvastam...) Olyannyira elvarázsolt, hogy nap közben is teoretizáltam, mi is fog történni, mi várhat még rám, ami a hangokhoz, zörejekhez kapcsolódik, és végül volt, amire sikerült ráhibáznom, viszont azt kijelenthetjük, hogy nagy többségében a könyv meglepett és sokkolt.

A politikai szál, a rendszerellenes gondolatok és a manipuláció számomra nagyon izgalmassá tette, a történet közepén beficcenő kis szektás szál pedig váratlanul jól sült el, Véleményem szerint tovább mélyítette a világot, anélkül, hogy idő előtt túl sokat elárult volna róla.

Az elmúlt néhány hónapom a Horgonyhely körül forgott, de úgy érzem, hogy most át kell adnia a stafétát a Hangrestaurátornak, és ez lesz az a könyv, amit a következő néhány hónapban unásig fogok emlegetni, ajánlani mindenkinek. Szóval készülj világ mert elszabadultam! Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.

Ui.: A könyv elején vannak elhelyezve QR kódok, amelyek a könyv által inspirált hangtani jelenségeket mutatják be. Én kettő percig bírtam a hallgatásukat. Bele sem merek gondolni, hogy a szereplőink mit élhettek át napokig a hegycsúcsok között, ahol az a rémes zaj morajlott...