Az emberiséget túlzottan magabiztossá és felfuvalkodottá teszi már a győzelem előérzete is. Pedig ha sikerülne végre együttműködnie a két civilizációnak, akkor talán újra lehetne írni a történelmet, mely nem a múltunk, nem a jelenünk, és nem is a jövőnk. "Ha az új univerzum valóban megszületik, számos, palackba zárt üzenet sodródik majd benne. Hihetőnek tűnt, hogy a palackok egy jelentős részében olyan tárolómechanizmusok működnek, melyek az adott civilizáció minden tagjának emlékeit és gondolatait magukba zárták, részletes biológiai jellemzőikkel együtt - talán ezek a feljegyzések elegendőnek számítanak majd ahhoz, hogy az új univerzumban egy új civilizáció új életre keltse azt a régi civilizációt."
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A halál vége fogadtatása összességében lelkes, de nem egyöntetű: sok olvasó monumentális, elgondolkodtató és a műfajban kiemelkedő alkotásként ír róla. Különösen a grandiózus léptéket, a tudományos, filozófiai és társadalmi kérdések összekapcsolását, valamint az olvasás után is tovább dolgozó gondolatokat méltatják.
Többen értékelték, hogy a nagy eszmék mellett emberileg is kapcsolódható karakterek és érzelmi szálak jelennek meg, a magyarázatokat pedig néhányan meglepően közérthetőnek találták. Mások szerint a kötet túl hosszú és egyenetlen, helyenként kusza, túlzottan fizikaközpontú vagy érdektelenül részletező, ezért a hatalmas ötletek nem mindig érvényesülnek kellő erővel. A lezárás megítélése szintén megosztó, de a könyvet elsősorban azoknak ajánlják, akik kedvelik a nagy léptékű, gondolatébresztő és kihívást jelentő sci-fit.
Azt mondták ez lesz a legjobb rész de ez tetszett a legkevésbbé, voltak benne jó részek de én a végével sem békültem ki annyira. Ettől függettlenül nagyon ajánolm ezt a sorozatot.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A három könyv együtt kb 2000 oldal. Ez nem az a regényfolyam, amit az ember egy hétvége alatt lenyom. Nekem hosszú hónapokig tartott, és ebből fakadóan hosszú hónapokig magába is zárt. Meséltem is róla neked, hogy anno nekem ez segített feldolgozni a klímadepressziómat. Méghozzá azzal, hogy túlstimulálta. Ennek hatására nekem kicsit könnyebb lett. Sikerült eltávolodnom a szaros életemtől, messzebbről látni mindent, de valahogy megláttam a szépet is ebben a sok nyomorúságban, ami ebben a trilógiában történik.
A cselekmény hosszú évszázadokon keresztül játszódik. Az emberiség egy olyan problémával kerül szembe, amit képtelen megoldani. Lényegében egy totális kilátástalanságba torkollik az egész. És a mű pont ilyenkor kezd el igazán működni. Egyrészről izgalmas karakterekkel dolgozik, de ezek mégis annyira realisztikusak, hogy nagyon jól lehet velük azonosulni érzelmileg.
Másfelől pedig amit imádtam a regényekben, az az, hogy a totális kilátástalanságban mindig felcsillan egy kis reménysugár, ami sosem a technológiából fakad, hanem a nettó emberi leleményességből. Néha egy-egy nagyon egyszerű zseniális ötlet felér az emberiség minden erőfeszítésével.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat