A hajnalok itt csendesek - A legutolsó nap
3 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 223
Európa Könyvkiadó
(1979)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9630716704
A tehetséges prózaíró mindkét kisregényének szereplői egyszerű, hétköznapi emberek. A hajnalok itt csendesek című írása egy kis csapat katonalány történetét eleveníti meg. A kisregény színpadi feldolgozása is világsikert aratott, hazánkban a Mikroszkóp Színpad hódította meg vele a közönséget. „Vasziljev valódi élettel tudta megtölteni a több mint húsz éve lezajlott eseményeket, s e néhány katonalány hősiességében és emberségében egy népsorsát sikerült érzékeltetnie.” – írta e műről egyik kritikusa. A legutolsó nap egy öreg, csupa szív rendőrtiszt utolsó napjának megrázó eseményeiről szól, hátterében a mai városi élet színes rajzával és hiteles emberi sorsokkal.
Értékelések
Értékelés3,8
3 értékelés alapján
5
1 ×
4,5
0 ×
4
0 ×
3,5
1 ×
3
1 ×
2,5
0 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
5
A hajnalok itt csendesek - A legutolsó nap
Borisz Vasziljev
Nem pont az volt ez a könyv, mint amire számítottam, de ez végülis a javára vált.
A hajnalok itt csendesek első látásra egy szokásos szovjet háborús novella, egy szokásosnál álmosabb frontszakaszon. Azonban van egy csavar a történetben: Vaszkov főtörzsőrmester szakasza ugyanis egy csapat fiatal tüzérlányból áll, akiket a folyton részegeskedő és szoknyapecér férfiak helyére küldtek. Ez az alaphelyzet egy komédiának ágyaz meg: Vaszkov nem tudja, hogy hogyan kezelje a fegyelmezetlen, folyton csacsogó tinilányokat, akiknek cserébe látszólag fogalmuk sincs az éppen zajló háború valóságáról. Azonban ennek a könnyed légkörnek vége szakad, amikor egy német szabotőrosztag bukkan fel, és a kis szovjet őrs a nyomukba ered.
A legutolsó nap egy modernebb darab: már jócskán a háború után járunk, főszereplőnk pedig Kovaljov elvtárs, a nyugdíjazása küszöbén álló rendőr. Ez a történet a legutolsó napját meséli el — még egyszer körbejárja a körzetét, megpróbálva rendezetten maga mögött hagyni az embereket, akiket eddig védett. Kovaljov egy igazi idealista, amolyan "túl jólelkű a való világhoz" ember, aki még az utolsó előtti pillanatban is csak azzal törődik, hogy hogyan tud segíteni másokon, és azon kesereg, hogy nem tehetett eleget.
Vasziljev történetei bár tipikus szovjet idealista prózának tűnnek első látásra, végül nem azok: bár az ideológiai alapok a helyükön vannak, hiányzik belőlük a hurráoptimizmus, és a szerző nem fél a szokottól sötétebb irányba elvinni az elbeszéléseit. Itt a hithű kommunista nem feltétlen fogja elnyerni a jutalmát, és legyőzni a rossz fasisztát / kapitalistát — bár azért arra sem kell gondolni, hogy Vasziljev szembenne a Szovjetunió felsőbbrendűségét hirdető doktrínával.
Összességében jó felüdülés volt ez a kötet (személy szerint A hajnalok itt csendesek volt a jóval erősebb darab), meghozta a kedvemet más Vasziljevekhez is a jövőben.
A hajnalok itt csendesek első látásra egy szokásos szovjet háborús novella, egy szokásosnál álmosabb frontszakaszon. Azonban van egy csavar a történetben: Vaszkov főtörzsőrmester szakasza ugyanis egy csapat fiatal tüzérlányból áll, akiket a folyton részegeskedő és szoknyapecér férfiak helyére küldtek. Ez az alaphelyzet egy komédiának ágyaz meg: Vaszkov nem tudja, hogy hogyan kezelje a fegyelmezetlen, folyton csacsogó tinilányokat, akiknek cserébe látszólag fogalmuk sincs az éppen zajló háború valóságáról. Azonban ennek a könnyed légkörnek vége szakad, amikor egy német szabotőrosztag bukkan fel, és a kis szovjet őrs a nyomukba ered.
A legutolsó nap egy modernebb darab: már jócskán a háború után járunk, főszereplőnk pedig Kovaljov elvtárs, a nyugdíjazása küszöbén álló rendőr. Ez a történet a legutolsó napját meséli el — még egyszer körbejárja a körzetét, megpróbálva rendezetten maga mögött hagyni az embereket, akiket eddig védett. Kovaljov egy igazi idealista, amolyan "túl jólelkű a való világhoz" ember, aki még az utolsó előtti pillanatban is csak azzal törődik, hogy hogyan tud segíteni másokon, és azon kesereg, hogy nem tehetett eleget.
Vasziljev történetei bár tipikus szovjet idealista prózának tűnnek első látásra, végül nem azok: bár az ideológiai alapok a helyükön vannak, hiányzik belőlük a hurráoptimizmus, és a szerző nem fél a szokottól sötétebb irányba elvinni az elbeszéléseit. Itt a hithű kommunista nem feltétlen fogja elnyerni a jutalmát, és legyőzni a rossz fasisztát / kapitalistát — bár azért arra sem kell gondolni, hogy Vasziljev szembenne a Szovjetunió felsőbbrendűségét hirdető doktrínával.
Összességében jó felüdülés volt ez a kötet (személy szerint A hajnalok itt csendesek volt a jóval erősebb darab), meghozta a kedvemet más Vasziljevekhez is a jövőben.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A hajnalok itt csendesek - A legutolsó nap
Borisz Vasziljev
A hajnalok itt csendesek:
Olyan érzése támadt, mintha a háta mögött állna egész Oroszország, mintha ő, Fedot Jevgrafics Vaszkov lenne hazája utolsó fia és védelmezője. Számára most nem létezett senki más a világon, mint ő maga, az ellenség és Oroszország.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A hajnalok itt csendesek - A legutolsó nap
Borisz Vasziljev
A hajnalok itt csendesek:
Hogy meddig tartott a harc, arra később senki sem emlékezett. Ha a szokásos idővel mérjük, villámgyorsan folyt le, ahogy a találkozóharcot a szolgálati szabályzat előírja. De ha azzal mérjük, amit átéltek – a ráfordított erővel, feszültséggel és veszéllyel –, akkor egy élet jó részéig tartott, sőt talán egy egész életen át.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 2 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés