Az Osztriga-öböl kicsiny halászfaluját feldúlták a gonosz gyíkemberek, és a lakosok most már kénytelenek a Tűz-sziget aranybányáiban dolgozni rabszolgaként. Rád, a hős harcosra vár a feladat, hogy szembeszállj a félelmetes Gyíkkirállyal, és kiszabadítsd a vérszomjas serege által foglyul ejtett embereket és egyéb szerzeteket. A legyőzhetetlen Gyíkkirálynak állítólag van egy gyenge pontja… De hogy mi az, azt már neked kell kideríteni!
Csóri Mungo! Amikor 2026-ban volt lehetőségem találkozni a szerzővel, megjegyeztem neki, gyerekként mennyire sajnáltam, hogy a kötet elején társunk meghal. Miután összerakta a fejében kiről is van szó, egyetértett: utólag már nagyon bánja hogy megölte őt. A világ legviccesebb kézfogását követően sikerült vele egy közös kép is. Elbüvölő az öreg.
Nem csoda ezt vittem dedikálni, gyerekként a Mungos incidens ellenére imádtam. Nézz rá borítóra: a gyíkkirály a különös koronájával(?) a menő kardjával egy brutális fekete párduccal (ami igazából oroszlán) fenyegeti az olvasót. Ellenálhatatlan, nem csoda hogy pólóra is nyomtattam.
A feladat: haveroddal Mungóval megakarjátok dönteni a Gyíkkirály hatalmát, aki mutáns gyíkembereivel fenyegeti az Osztriga-öbölbeli lakosságot. Nem pálya! A trópusi hangulatú kaland eleje örökre belém égett: a kikötés után balra és jobbra lehet indulni. Az egyiknél Mungót egy óriási rákszörny cincálja meg, a másiknál pedig kalózok ölik meg. Hé, ez nem ér!
A későbbiekben a sziget őslakosaival és állatvilágával is meg kell küzdeni. Utóbbiak között akad pár genetikailag módosított szörnyszülött és fantasy jellegű lény, de akad rengeteg átlagos is; genyó Köpködő Varany, rohadt para Iszapszívó, gonosz kis Grannitusz, simán csak Medve és átlagos Csörgőkígyó várja lenyomjuk őket kedvenc kockáinkkal. Egyik kedvenc részem egyébként, ha a csörgőkígyó megmart, akkor az kőformájú Granitusz belehal ha a bokádba harap, és a társai elmenekülnek. A másik szórakoztató rész, az útonálló pigmeusok lekenyerezése: ha adunk a saját ételünkből nekik, rosszul lesznek és összeesnek. Az ő élelmük persze tápláló és tulajdonságnövelő erejű. Éljen a paleolit táplálkozás...?
Ahogy közelítünk a Gyíkkirály erődjéhez, úgy tudunk meg egyre többet arról, hogyan is lehet legyőzni, és úgy találkozunk a növekvő számban pikkelyes sameszaival is. Egyedül persze egy komplett erődöt legyűrni őrültség lenne, még jó hogy a bányákban szenvedő rabszolgákat fellehet szabadítani, és megrohamozni velük az ellenséget!
Túlzás lenne azt mondani könnyű játék, de ha a szerencse mellénk áll, nehéz elkerülni azokat az információkat és eszközöket amik a Gyíkkirály legyőzéséhez szükségesek. Egyébként a Goncsong szálat nem láttam jönni és zseniális; ha nem fedezed fel, akkor nagyon vicces befejezést tud okozni...
Az illusztrációk a szokásosan fenségesek, köztük a kedvencem a gülüszemű óriási Iszapszívó, illetve a benszülöttek akik éppen felakarnak áldozni egy férfit. A gyíkemberek viszont nem sikeredtek valami acélosra, és a finálénál megjelenő Gyíkkirály sem annyira macsó mint a borítón.
A korabeli kiadványok reklámai mindig elbüvőlnek, de itt van egy egészen különös tartalom: valamilyen kiadói pályázatra beérkezett levelek íróinak 14 oldalon elterülő, több ezernyi névsora, városmegjelöléssel és kerülettel. Hipnotikus kordokumentum.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat