Egy technikatanár saját tantermében lesz brutális gyilkosság áldozata. A gyilkos egy 1980-as évekből származó osztályképet helyez a holttest mellé, amelyen az áldozat arcát fekete tussal áthúzta. Fabian Risk évekig a stockholmi rendőrség alkalmazásában állt, most pedig családjával hazatér szülővárosába, Helsingborgba. Ám alig érkeznek meg új házukhoz, főnöke máris megjelenik, és bevonja őt a nyomozásba: az áldozat ugyanis Fabian egyik régi osztálytársa. De hamarosan kiviláglik, hogy a technikatanár korántsem az utolsó áldozat, a gyilkosság pedig egy ördögi pontossággal kitervelt gyilkosságsorozat része.
A könyv 2/3-a után nekem már időhúzásnak érződött az addig izgalmas krimi.
Kezdett a rendőri hozzáállás amatőrré válni.
Összességében jó volt, a lendülete hagyott alább egy ponton.
"Kábé úgy érzem magam, ahogy megérdemlem."
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
" Egy rendőr nem reménykedik, hanem cselekszik, és módszeresen halad előre, amíg kézre nem keríti a tettest, és annyi bizonyítékot nem gyűjt össze amennyi elég az ítélethez.
Reménykedni a rokonok feladata, nem a rendőrségé."
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat