A démoni kultiváció nagymestere 4.

Hát ennyi. Egy epikus történet méltó lezárása volt ez a könyv. Nem térek magamhoz. Kész végem van, imádom, szerelmes vagyok és totális rajongásban vagyok két napja. Elkezdtem a sorozatot, sztem ma befejezem az ötödik regényt is, de minden kell. A manhua is kell az tuti és még be kell fejeznem a sorozatot is. Na de. Lelkendezés on.
A világ amit az írónő felépített egyszerűen fantasztikus. Sétáló halottak, kegyetlen holttestek, mindenféle szörnyetegek, szellemek, kutivátorok, klánok, háborúk, cselszövések, epikus gonoszok, remekbe szabott kalandok. A párbeszédek tökéletesek, a szereplőkért odavoltam. Wei Wuxian és Lan Zhan párosa tökéletes. Wei Wuxian részéről az ugratások, ahogy nem tud leszakadni Lan Wangjiról, imádtam és végre ebben a részben össze is jöttek.
Ebben a kötetben tényleg minden a helyére került, a harmadik kötet számtalan tragédiája után keserédes a lezárás és a búcsú. Zseniális karaktereket kaptunk még a gonoszok is szuperek, emberiek, esendőek. Volt amelyiket még sajnálni is tudtam. Annyi érzelem és annyi fájdalom volt ezekben a könyvekben, hogy tényleg kibőgtem a lelkem, főleg a harmadik kötetben. Olyan sorsokat, tragédiákat kaptam, némelyik annyira kegyetlen volt, hogy kapkodtam a levegőt. Xiao Xichen sorsa na és persze Lan Xichen aki az egyik legnemesebb ember akit csak kitalálni lehet és micsoda fájdalmat kellett átélnie, mekkora csalódás volt neki Jin Guangyao. Annyira sajnáltam miatta, biztosan életre szóló sebet ejtett rajta. Annyira nem ezt érdemelte.
Jiang Cheng lehetett volna egy jó negatív figura, mert írigy volt, féltékeny, kicsinyes, ugyanakkor szerette Wei Wuxiant, őszintén fájt neki, hogy Wei Wuxian a Weneket választotta. Az a pofon amit ő kapott az olyan csapás volt a számára amiből soha nem fog talpra állni, sztem azt is jobban viselte volna ha átlagos emberként kellett volna tovább élnie, de ez… Komolyan borzasztóan sajnáltam.
És Wei Wuxian…Igazi antihős, csodásan felépített karakterfejlődéssel. Az első kötetben még ő volt az osztály idegesítő hülyegyereke. Az örökös vicceivel, hogy semmit nem vesz komolyan, beképzelt, ugyanakkor tehetséges, jószívű, okos. Újjászületve egy meleg fiú testét kapja, de ő maga heteró ( némi biszex akkord azért felcsendül itt-ott) és itt jön a buktató, hogy lesz ebből szerelem? És ezt is zseniálisan oldotta meg az írónő, mert Wei Wuxian nem lesz meleg, nem a fiúkat szereti meg. Nem. Ő Lan Zhangot szereti, belé lesz szerelmes tőle Lan Wangji egy unikornis is lehetne, nem ez számít és ettől lesz olyan szép az ő szerelmi történetük. Kicsit talán hirtelen jött ebben a kötetben a szerelem, mert nem sok minden utalt rá addig, de már annyira tűkön ültem, hogy ez sem zavart csak legyen már. Aztán jött a cukiság ezerrel. Wei Wuxian hozta a formáját. Az a szerelmi vallomás…A gonosz csávó fröcsög ezerrel ő meg…Hát imádtam, szakadtam a röhögéstől. Wei Wuxian csak mondja, vallja a szerelmet Lan Zhan meg…hát na. Hamu alatt izzik a parázs. Amúgy is imádnivaló, mert komoly, okos, csodálatos, gondoskodó, kb bárki beleszeretne. Minden szerelmi jelenetüket imádtam bár a fordításban egy-két szónál felszaladt a szemöldököm. Engem nem zavartak a durvább részek se, ázsiai BL filmekben/könyvekben ez alap, a nyugati írók ezt szebben ábrázolják.
Nos, így az ötödik kötet előtt azt mondom ez év legjobbjait volt szerencsém olvasni. Biztos, hogy sokszor lesz újraolvasva és bár a sorozatot még nem fejeztem be, de az is újranézős lesz. Messze vert mindent, azonnal vissza akarok csöppenni a világába.