„Nem vagyok toronyba zárt hercegnő. Árnyék vagyok.” Vasalie Moran egykor Illian király udvarának táncosa volt – míg egy cellában nem találta magát, egy olyan bűnért, amelyet nem követett el. Miután túlélte a börtönben töltött éveket, hirtelen ismét a király elé rendelik. Illian alkut ajánl neki: ha kémként szolgálja őt a királyi találkozón, utána szabadon engedi. Ahogy az uralkodó parancsai egyre véresebbé és kegyetlenebbé válnak – a lány pedig kénytelen elárulni és bántani a hozzá közel állókat – rájön, hogy a szörnyeteg, akit szolgál, talán csak alattvalója egy még nagyobb szörnyetegnek… Miközben a világ, amelyet ismert, összeomlani készül, a volt táncos kénytelen szövetséget kötni Illian testvérével és legnagyobb ellenségével, Kelet hírhedt királyával. Ahogy a két fivér közötti viszály elhatalmasodik, és ő két tűz közé kerül, múltjának rettenetes igazsága napvilágot lát. És ha túl akarja élni ezt a kalandot, el kell döntenie, kiben bízik, kiért harcol, és mennyit hajlandó feláldozni a lelkéből. Brittney Arena első magyarul megjelenő regénye egy lenyűgöző romantikus fantasy a szívfájdalmat követő reményről, titkokról, árulásról és szabadságvágyról.
Most meggyónok. Keményen. Méghozzá egy Pokémonos idézettel: “𝐾é𝑠𝑧ü𝑙𝑗 𝑎 ℎ𝑎𝑟𝑐𝑟𝑎, 𝑠 𝑣𝑒𝑙𝑒 𝑎 𝑘𝑢𝑑𝑎𝑟𝑐𝑟𝑎!”
Amikor olvastam a fülszöveget, első gondolatom az volt: 𝑁𝑎 𝑛𝑒𝑒𝑒𝑒, 𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑛𝑒𝑚 𝑇𝑂𝐺 𝑏𝑒ü𝑡é𝑠𝑒 𝑣𝑎𝑛??? Hisz a fülszöveg alapján amikor olvastam hogy Vasalie-t a börtönből szedik elő és a király kémje lesz (ami tudjuk, hogy nem csak szemet👀 és fület👂🏼 takar, hanem sokkal de sokkal többet, ha úgy kívánja az uralkodó) … röstellem de tényleg abban a hitben voltam, hogy egy izgalmas, fantasy elemekkel dúsított pörgős könyvet fogok a kezembe venni. Legnagyobb bánatomra nem így történt, a fantasy címkét nem is igazán értettem ennél a könyvnél😔
Sajnos nem így lett. Vasalie depresszióval, pánikrohamokkal, állandósult fájdalmakkal néz szembe amikor 2 hosszú év után kikerül a börtönből. Ez érthető is, viszont a lejtmenet számomra innen indult meg.
Nekem ez a könyv nem volt elég összeszedett. A gyógyulási folyamata hogy újra táncolni tudjon, pár mondat erejéig volt felvezetve, aztán el lett felejtve. A táncos eseményszálak nem tudták megtartani az érdeklődésemet, Copelan felől a szerelmi szál a csókig le sem esett 🥲 A politikai intrikák is eléggé nyilvánvalóak, de ha eltekintesz attól, hogy tudod mi fog történni, akkor talán élvezhető. Indokolatlanul hosszúnak is találtam, szerintem 400-450 oldalba pörgősebben és rendes felépítéssel sokkal élvezhetőbb lett volna.
Nem szerettem olvasni, de a története valahol mégis megfogott mert még mindig bennem van. A karakterek távol maradtak tőlem, kivéve Anton. Ő tartotta bennem a lelket és sarkallt arra, hogy ne hagyjam félbe.
És itt jön a baj, mert Anton érdekel. Szóval előfordulhat darázsfészekbe lököm majd magam, de lehet adok egy esélyt a folytatásnak. Mert hát szokták mondani, minden kezdet nehéz…
Röviden a sorozat első része, ahogy kedves barátném fogalmazott: ez most a személyes agyvérzésem lett💔 Sajnálom, hogy nem tudtam úgy élvezni és szeretni, ahogy megérdemelte volna a történet.