A családomban mindenki gyilkos
Ernest Cunningham-sorozat, 1. kötet
84 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 376
Agave Könyvek
(2023)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789635981717
A családomban mindenki gyilkos. Néhányan - az eszelősebbek - többször is öltek már. Tudom, hogy ez így elég drámaian hangzik és előítéleteket szülhet, de hidd el, nem vagyunk rossz emberek. Vagy legalábbis nem mindannyian. Engem Ernest Cunninghamnak hívnak, de nyugodtan szólíts Ernnek vagy Ernie-nek. És igen, bárcsak végezhettem volna azzal a nyomorulttal, aki kitalálta, hogy a nagy családi összejövetelünk egy síparadicsomban legyen, mert akkor most nem ragadtunk volna itt egy haláleset miatt, amihez esküszöm, semmi közöm nincs. De ennél ez egy hosszabb történet. Remélem, van időd meghallgatni. A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. Az ausztrál Benjamin Stevenson rendkívül eredeti és humorban bővelkedő műve hazája egyik legnépszerűbb megjelenése volt tavaly: vezette az eladási listákat, és nem meglepő módon az HBO jelentkezett be a megfilmesítési jogokért.
Olvasói vélemények összefoglalója
A családomban mindenki gyilkos fogadtatása megosztó, de sok olvasó szerint rendkívül egyedi hangú és szórakoztató krimi. Különösen az önironikus, az olvasóhoz kiszóló narrációt, a műfaji szabályok játékos kiforgatását, valamint a könnyed, helyenként fekete humort dicsérték. Többen izgalmasnak és fordulatosnak találták a nyomozást, miközben a családi dinamika is erős szórakoztató értéket adott a könyvnek.
Mások viszont túl soknak érezték a felesleges információt és mellékszálat, amelyek szerintük lelassították a történetet vagy erőltetetté tették a humort. Néhány olvasót a tempó, a bonyolultabb szerkezet és a szereplőktől való érzelmi távolság is zavart, ezért számukra vontatott vagy hangulattalan lett az élmény. Leginkább azoknak ajánlható, akik kedvelik a klasszikus krimik modern, meta-humoros és szokatlan elbeszélésmódját, míg a feszesebb tempót és erősebb karakterkötődést keresőknek kevésbé lehet meggyőző.
Mások viszont túl soknak érezték a felesleges információt és mellékszálat, amelyek szerintük lelassították a történetet vagy erőltetetté tették a humort. Néhány olvasót a tempó, a bonyolultabb szerkezet és a szereplőktől való érzelmi távolság is zavart, ezért számukra vontatott vagy hangulattalan lett az élmény. Leginkább azoknak ajánlható, akik kedvelik a klasszikus krimik modern, meta-humoros és szokatlan elbeszélésmódját, míg a feszesebb tempót és erősebb karakterkötődést keresőknek kevésbé lehet meggyőző.
Értékelések
Értékelés4,2
84 értékelés alapján
5
27 ×
4,5
11 ×
4
27 ×
3,5
7 ×
3
10 ×
2,5
0 ×
2
1 ×
1,5
1 ×
1
0 ×
Bejegyzések
81
A családomban mindenki gyilkos
Benjamin Stevenson
Nagyon különleges, ahogy a narrátor mesél, ilyennel még nem találkoztam. Rengeteg viszont benne a felesleges információ és mellékszál amit bár megpróbál logikusan megmagyarázni miért kapcsolódik ide,de sokszor bukfencek vannak a történetben miattuk. Viszont a különleges elbeszélő stílus miatt érdemes elolvasni!:)
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A családomban mindenki gyilkos
Benjamin Stevenson
Gyilkos volt?
Amikor ismét beütött nálam az olvasási válság, először kicsit megrémültem, hogy úgy, mint három évvel ezelőtt, ismét két évig fog tartani. Mivel nagyon sok új, szuper könyvem van a polcomon, annyira nem örültem volna neki, viszont nem erőltettem. Úgy voltam vele, ha jön egy olyan könyv, ami kiránt belőle, vagy jön egy érzés, hogy el kell egyet olvasnom, és azt tényleg szeretném is, akkor jó. Ha nem, akkor nem. Amikor megvettem ezt a könyvet, azonnal éreztem egy ilyen húzást felé. De nem mertem elkapkodni, vártam vele pár napot. Aztán amikor az érzés továbbra is megmaradt, sőt erősödött, akkor pedig nem késlekedtem.
És milyen jól tettem.
Nem azért, mert egyből ledaráltam volna. Sőt, kifejezetten lassan haladtam vele, mert most nem akartam azt az érzést, hogy gyorsan elolvasok valamit, aztán már kereshetem is a következőt. Inkább szerettem volna kiélvezni. Figyelni a történetre, gondolkodni a szereplőkön, próbálni összerakni a nyomokat, és közben egyszerűen csak élvezni, hogy végre megint van egy könyv, amit jó érzés elővenni.
Már az első oldalakon megmutatta, hogy nem egy teljesen hagyományos krimivel van dolgom. Sőt, az elején kifejezetten furcsának találtam az írásmódot. Az egyik legszokatlanabb húzása az volt, hogy a történetmesélő előre felhívta a figyelmünket arra, hogy mikor számíthatunk gyilkosságokra.
Elsőre csak pislogtam, hogy miért mondja ezt el nekem?
Egy kriminél általában pont azt várjuk, hogy az író titkolózzon előttünk, elrejtsen dolgokat, és hagyja, hogy találgassunk. Itt viszont Stevenson mintha szándékosan felrúgná ezeket a szabályokat. Nem azzal akar végig feszültséget teremteni, hogy vajon megtörténik-e a gyilkosság, hanem azzal, hogy mi vezet hozzá, mi történik utána, és vajon mikor áll össze a kép.
Ahogy haladtam a történettel, egyre jobban megszoktam ezt a fajta mesélést, és végül kifejezetten szerettem.
A véleményem tovább olvashatod a blogomon:
Amikor ismét beütött nálam az olvasási válság, először kicsit megrémültem, hogy úgy, mint három évvel ezelőtt, ismét két évig fog tartani. Mivel nagyon sok új, szuper könyvem van a polcomon, annyira nem örültem volna neki, viszont nem erőltettem. Úgy voltam vele, ha jön egy olyan könyv, ami kiránt belőle, vagy jön egy érzés, hogy el kell egyet olvasnom, és azt tényleg szeretném is, akkor jó. Ha nem, akkor nem. Amikor megvettem ezt a könyvet, azonnal éreztem egy ilyen húzást felé. De nem mertem elkapkodni, vártam vele pár napot. Aztán amikor az érzés továbbra is megmaradt, sőt erősödött, akkor pedig nem késlekedtem.
És milyen jól tettem.
Nem azért, mert egyből ledaráltam volna. Sőt, kifejezetten lassan haladtam vele, mert most nem akartam azt az érzést, hogy gyorsan elolvasok valamit, aztán már kereshetem is a következőt. Inkább szerettem volna kiélvezni. Figyelni a történetre, gondolkodni a szereplőkön, próbálni összerakni a nyomokat, és közben egyszerűen csak élvezni, hogy végre megint van egy könyv, amit jó érzés elővenni.
Már az első oldalakon megmutatta, hogy nem egy teljesen hagyományos krimivel van dolgom. Sőt, az elején kifejezetten furcsának találtam az írásmódot. Az egyik legszokatlanabb húzása az volt, hogy a történetmesélő előre felhívta a figyelmünket arra, hogy mikor számíthatunk gyilkosságokra.
Elsőre csak pislogtam, hogy miért mondja ezt el nekem?
Egy kriminél általában pont azt várjuk, hogy az író titkolózzon előttünk, elrejtsen dolgokat, és hagyja, hogy találgassunk. Itt viszont Stevenson mintha szándékosan felrúgná ezeket a szabályokat. Nem azzal akar végig feszültséget teremteni, hogy vajon megtörténik-e a gyilkosság, hanem azzal, hogy mi vezet hozzá, mi történik utána, és vajon mikor áll össze a kép.
Ahogy haladtam a történettel, egyre jobban megszoktam ezt a fajta mesélést, és végül kifejezetten szerettem.
A véleményem tovább olvashatod a blogomon:
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A családomban mindenki gyilkos
Benjamin Stevenson
Alapjáraton ez egy különleges könyv. Az író nem ver át minket, beszélget velünk, nem jelenik meg a villanykörte a feje felett, hogy mostmár mindent értek és megy siet valahová. Nem. Mindent elmond. A történet csavaros, fordulatos.
A szereplők... Egyik se lett a szívemcsücske, bár ennél a könyvnél lehet nem is akkora probléma.
Valamiért sokáig tartott elolvasni, ez valószínűleg az én hibám volt. Talán rosszkor olvastam :)
A szereplők... Egyik se lett a szívemcsücske, bár ennél a könyvnél lehet nem is akkora probléma.
Valamiért sokáig tartott elolvasni, ez valószínűleg az én hibám volt. Talán rosszkor olvastam :)
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 78 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés