A cenzúráról
1 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 86
Corvina Kiadó Kft.
(2026)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789631372106
A láthatatlan és gyakran magától értetődőnek tartott cenzúra világszerte jelenlévő erő, amelynek hátterében kereskedelmi és politikai érdekek állnak. Aj Vej-vej, a kortárs művészet egyik legbefolyásosabb alakja, saját bőrén tapasztalta meg ennek az erőnek a hatalmát. Cselekvésre ösztönző írásában a szólásszabadság mellett emel szót egy olyan korszakban, amelyet a big data, a tömeges adatgyűjtés és a legújabb megfigyelési technológiák határoznak meg. A cenzúráról című művében azt vizsgálja, hogyan érvényesül a cenzúra mind az autoriter rezsimek nyílt propagandájában és hazugságában, mind a demokratikus alapelveket valló rendszerek rejtettebb eszközeiben. Feltárja, hogyan teremtettek a nemzetközi vállalatok, a kulturális intézmények, a közösségi média és a „szabadság” ideológiája termékeny talajt az új, még alattomosabb elnyomás számára. A termékeny és sokoldalú Aj Vej-vej a legismertebb kortárs kínai művész és aktivista. Szobrász, festő, fotós, építész és filmes, de kerámiái, installációi, performanszai és írásai is világszerte népszerűek. Konceptuális művész, aki szabadon mozog a különböző formanyelvek között, és igyekszik kapcsolatba hozni egymással a kínai és a nyugati hagyományokat. Alkotásaival érzékenyen reagál az emberi tragédiákra, a társadalmi és politikai igazságtalanságra. Művészete és aktivizmusa szervesen összefonódik, és az elnyomás elleni harc erőteljes közvetítője.
Értékelések
Értékelés4,5
1 értékelés alapján
5
0 ×
4,5
1 ×
4
0 ×
3,5
0 ×
3
0 ×
2,5
0 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
1
A cenzúráról
Aj Vej-vej
Aj Vej-Vej a kortárs művészet egyik legbefolyásosabb alakja. Kötetében sorra veszi a cenzúra működését mind országában, mind pedig nyugaton, annak célját, károkozását s megannyi aspektusát, főleg így az Ai korszak közepén.
Aj olyan aktivista, aki nemcsak a művészi szabadságért, az önálló gondolkodás lehetőséért harcol, hanem az öncenzúra elterjedése ellen is. Saját tapasztalatait megírva mutatja be, min kell keresztülmennie annak, aki nem hajlandó meghajtani fejét, s akit elrettentő példaként alkalmaznak. Tudja, hogy az egzisztenciális fenyegetettség öngerjesztő folyamatként indul be az egyénekben, s ezáltal utasítások nélkül is befolyásolható a viselkedés. Hisz ki akarna mindazon átmenni, amin ő? Ugyanakkor mi lenne velünk az olyan emberek nélkül, mint Aj Vej-Vej?
A kötet nem kínál kész válaszokat, ellenben rengeteg elmélkednivalót igen. Az olvasót kritikus gondolkodásra ösztönzi, s megannyi kérdés feltevésére, s egyben megválaszolására is. Igen rövidke írás, ami rengeteg kétoldalas képet is tartalmaz a szerző életéből, így azt hiszem, a „nincs időm olvasni” nem elég indok arra, hogy bárki kihagyja ennek a kötetnek az olvasását. A téma rendkívül fontos, közérthetően és hitelesen van tálalva, s megmutatja, hogy valójában talán egyikünk sem szabad, csupán egy megengedett méretű buborék határvonalai között bolyongó lélek…
Aj olyan aktivista, aki nemcsak a művészi szabadságért, az önálló gondolkodás lehetőséért harcol, hanem az öncenzúra elterjedése ellen is. Saját tapasztalatait megírva mutatja be, min kell keresztülmennie annak, aki nem hajlandó meghajtani fejét, s akit elrettentő példaként alkalmaznak. Tudja, hogy az egzisztenciális fenyegetettség öngerjesztő folyamatként indul be az egyénekben, s ezáltal utasítások nélkül is befolyásolható a viselkedés. Hisz ki akarna mindazon átmenni, amin ő? Ugyanakkor mi lenne velünk az olyan emberek nélkül, mint Aj Vej-Vej?
A kötet nem kínál kész válaszokat, ellenben rengeteg elmélkednivalót igen. Az olvasót kritikus gondolkodásra ösztönzi, s megannyi kérdés feltevésére, s egyben megválaszolására is. Igen rövidke írás, ami rengeteg kétoldalas képet is tartalmaz a szerző életéből, így azt hiszem, a „nincs időm olvasni” nem elég indok arra, hogy bárki kihagyja ennek a kötetnek az olvasását. A téma rendkívül fontos, közérthetően és hitelesen van tálalva, s megmutatja, hogy valójában talán egyikünk sem szabad, csupán egy megengedett méretű buborék határvonalai között bolyongó lélek…
A cenzúra elsődleges célja önmaga elfogadtatása, természetes létjogosultságának és fontosságának bizonyítása. Létezését szükségesenek, rendelkezéseit jogszerűnek, szankcióit észszerűnek állítja be. Miután a megfelelő jelzőket kisajátította, megkérdőjelezhetetlen alapvetésként beágyazva magát a társadalomba. Saját normalitásának elismertetése a cenzúra legalattomosabb aspektusa, mert kikezdi az egyén lelkiismeretét, jóindulatát, toleranciáját.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés