"Na most van ez a bogyósgyümölcskertész. Ennek a bogyósgyümölcskertésznek van ez a fia. Na most ez a fiú először elmegy rókát vadászni, aztán gimibe Pestre. Ott aztán beleszeret a Napba, utána meg egy valódi lányba. Aztán lesz egy rockzenekara, az Originál láger, meg kiugrik az ötödiken a konyhaablakból, meg jól belecsőröznek a gyomrába az Egyetempresszó előtt, meg kirúgja egy lány Bécsben, mert ez a fiú külföldön már nem olyan nagy szám, mint Magyarországon. Na most ilyenekről szól ez a könyv, és lehet rajta nevetni, még az ember könnye is kicsordul tőle. Vagy azért, mert sírni kell."
Nagy csalódás volt számomra ez a könyv. Az elején még láttam benne potenciált, elsősorban arra vonatkozóan, hogy a ’70-80-as években felnövő generáció peremhelyzetben lévő tagjairól ír, bíztam benne, hogy lesz egy nagyobb, jelentősebb értelme a gyakori káromkodások szerepeltetésének, vagy hogy halad valamerre a történet. De nem így lett sajnos. A történet sehova nem vezetett, amit persze lehet a fejlődésregény egy sajátos kritikájaként is értelmezni, de én ezt nem éreztem, ehhez túl kevésnek tartom a regényt.
Sajnálom, hogy csalódtam, ugyanakkor a szerző irodalomtörténeti munkáját, a Kik vagytok ti? kötetet mindenképpen el szeretném olvasni. Viszont nem hiszem, hogy próbálkoznék újra a szerző többi regényével. :(
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat