42 év

Húha, nagyon nehéz írni erről a könyvről.. Sajnos most nem azért fogytam ki a szóból mert annyira szuper volt…

A könyv régóta rajta van a listámon, nagyon vártam, tudatosan vásároltam. Annyira, de annyira akartam szeretni, de nem sikerült.

Számomra végtelenül unalmas volt, túlírt és borzasztóan elnyújtott. Őszinte leszek, alig vártam, hogy végre vége legyen. Rengetegszer megfordult a fejemben, hogy abbahagyom és rituálisan körbetáncolom, majd felgyújtom. Egyetlen egy dolog miatt tartottam ki, hogy a jelenleg futó kihívásomnál meglegyen az 500 oldal feletti könyv (bár ezt inkább 300 oldalba kellett volna).

Kövezzetek meg, de előbb elképzelem egy kentaur és egy kígyó házasságát -annak ellenére, hogy nem vagyok sci-fi rajongó- mint azt, hogy egy fiatal lánynak megremegjen a térde egy ilyen idős férfitől.

Nem a szerelem ellen vagyok, de ez nekem kicsit sem tetszett. Olvastam néhány olyan értékelést más platformokon (is), hogy ez volt az év könyve, életük könyve, a legszebb szerelmes történet stb… 🙃

Attól szép a világ és színes az irodalom, hogy különbözőek vagyunk, ezt értem.
SZÁMOMRA borzalmasan szenvedős volt, biztosan nem olvasom el a második részt. Ellenben elképzelhető, hogy a fent leírtakat csak én éreztem, tekintve, hogy megnéztem, készül a harmadik befejező (???) rész is. Ámbár ez a rész sem hagyott bennem kérdéseket, nem tudom, hogy lehetne ennél jobban befejezni, de nem szeretnék spoilerezni.

Nagyon szerettem volna kiírni ezt magamból végre, a véleményemért nem tudok elnézést kérni, de a stílusért igen, bár próbáltam tapintatos lenni.

Mi a közös Jean-Paul Belmondoban és Gordon Ramsayben? Mindketten szerepelnek a 42 év című könyvben!

Na de miről is szól ez a regény? No nem róluk, hanem arról a kérdésről, hogy lehet-e igaz szerelem egy fiatal lány és egy idős férfi között.

A rövid válasz, hogy igen, a szerelem kortalan. Viszont ekkora életkorkülönbség esetén azért már kijönnek a generációk közötti különbségek. Valamint felmerülnek olyan kérdések, hogy vajon a családtagok, barátok, munkatársak hogyan fogadnák ezt a kapcsolatot.

Ez a könyv legalább annyira drámai és humoros, mint amennyire romantikus. A műfaja gasztrorománc, ugyanis mindkét főszereplőnek köze van a konyhaművészethez. Lizzy, a női főszereplő konyhalányként dolgozik egy golfklubban, Alan, a férfi főszereplő pedig egy elismert séf, aki a TV-ben vezet műsort.

A könyv két idősíkon játszódik. Az egyik megmutatja a jelent, ahol a már férjnél lévő Lizzyt a sors újra összehozza Alannel, akinek szüksége lesz egy segítőre a TV-műsorához. Valamint a múltban is játszódik, ahol Lizzy friss diplomásként összejön Alannel, aki egyébként a tanára volt az egyetemen.

A regény nem nyálas, szerethetően romantikus, kellőképpen drámai és meglepően humoros. Sokat lehet sírni és nevetni is rajta. Olyan keményebb témákat is feszeget a korkülönbségen túl, mint a megcsalás vagy az elengedés.

Plusz pont, hogy Belmondo és Gordon Ramsay mellett a könyvben említésre kerül Jack Reacher és az Igazából Szerelem című film is, melyek nagy kedvenceim. Ezenkívül vannak még utalások a Harry Potterre, valamint Magyarországra is.

4.9 pontot adok rá, nekem ez volt az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam, bátran ajánlom mindenkinek!

Egy szívet melengető, romantikus történet az örök szerelemről a kor különbség ellenére is.