A legváratlanabb pillanatban két, egymástól teljesen különböző férfi útja keresztezi egymást. Amíg az egyikük mozgalmas életet él, és megállás nélkül robotol egy vállalatnál, addig a másik a krumpliföldjét műveli, és igyekszik kiszakadni a világ rohanásából. Amikor Karl, a gazda szembesíti vendégét, hogy nagyjából huszonöt nyara van hátra, a két férfi beszélgetésbe kezd az élet nagy kérdéseiről. Vajon miért temetkezünk a munkánkba ahelyett, hogy a számunkra igazán fontos emberekkel és dolgokkal foglalkoznánk? Mégis honnan merítünk bátorságot, hogy megvalósítsuk az álmainkat? És miért csak akkor kezdünk el valóban élni, amikor rádöbbenünk, hogy csupán egyetlenegy életünk van? Stephan Schäfer lélekmelengető regénye izgalmas utazásra invitál, hogy megleljük önmagunkban ezeket a válaszokat.
"...ez pedig az a hely, ahol talán egy kicsit jobban megérthetem a világot. Számomra a könyv a legjobb terapeuta. A szavak képesek megvigasztalni, reményt adni!
"Az óceán megtanít rá, hogy csak másodpercekre felbukkanó hullámtarajok vagyunk az élet tengerében. Az egyetlen célunk, hogy többet legyünk a víz felett, mint a víz alatt."
"Kitartó, lelkiismeretes munkával felépíteni egy családi fészket nem kis teljesítmény. De élhetővé csak akkor válik, ha kibéleljük szeretettel, törődéssel és biztonsággal."
.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
❓Hány nyár adatott meg nekünk, és vajon jól használjuk-e őket? 🌊 Stephan Schäfer 25 nyár című regénye pontosan ezzel a szívbe markoló, mégis gyönyörű kérdéssel indít. A történet alapfelütése azonnal magával ragadott: egy sikeres, de végletekig kimerült férfi és egy különc, idős gazdálkodó váratlan találkozása és barátsága indít el egy mély belső utazást, ami mindent megváltoztat. 🫂✨
Nagyon tetszett, sőt imádtam a könyv lassú, szinte meditatív hangulatát. A karakterek végtelenül hús-vér emberekké váltak a lapokon; a köztük folyó párbeszédek egyszerre egyszerűek és valami egészen mély, időtlen bölcsességet hordoznak magukban. Olyan volt olvasni ezt a könyvet, mint egy puha takaró a burkolózni egy hűvös estén, miközben a gondolataim a legfontosabb emberi kapcsolataim körül forognak. ❤️
Kedves, bájos kis könyv, számtalan ‘tarkón-vágós’ gondolattal.
Mégis mire várunk, mit hajszolunk? Lehet, hogy van még 25 nyár. És ha nincs?
Vannak álmok, amelyeket az évek múlásával észrevétlenül elhullajtunk, ahogy egy marék homok pereg ki a kezünkből.
Vajon hány jobbnál jobb virágkötő, táncos vagy bűvész üldögél az irodaházainkban, arról álmodozva, hogy egyszer majd megvalósítják önmagukat…
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat