"Tudom, hogy egyszer gazdag ember lesz belőlem, csak késő lesz egy kicsit. Gyomorbajos, keserű öregúr leszek: - Jean, nem vagyok itthon senkinek. Megértetted? Igenis, méltóságos uram. Ha összetalálkozhatnék a Szent Jakab utcában megöregedett önmagammal, aki leszek, elébe állnék itt, az olasz csemegeüzlet előtt. - Öregúr, állj meg egy pillanatra. Odaadom neked az ifjúságom, amire most nincs szükségem. Aki öreg, az biztos, hogy nem éhes mindig. Ezer frankért még a gyomorbajt is átveszem tőled. Ötszázért is átveszem. Ne menj el, százért is. " Így alkudozik Vaszary Gábor keserédes történetének főhőse, a szeretnivaló, könnyelmű fíatalember, a "tisztességükkel küszködő" párizsi lányok kedvence, akit a könyvsikerböl készült film nézői is a szívükbe zártak. Az 1930-as évek "párizsi" regényeinek írója nem sajnálta történeteiböl pazar humorát és pikáns iróniáját sem, és bizonyára ennek eredményeképpen sikerült - látszólagos habkönnyüsége ellenére - az irodalom határmezsgyéjén belül maradnia. Méltatói szerint ebböl fakadt óriási nemzetközi népszerűsége is. Regényei ötven évig szinte csak külföldön jelentek meg, magyarul alig olvashattuk öket. A Helikon Kiadó szándéka szerint új híveket toboroz Vaszarynak a magyar olvasók között, sorra megjelentetve leghíresebb regényeit.