A Hugrabug-ház Harry ötödik roxforti évében is hű marad önmagához, pedig sötét erők gyülekeznek, és a varázsvilágban sokan tagadják, hogy a Sötét Nagyúr visszatért. Susan Bones, Ernie Macmillan és más hugrabugosok vállt vállnak vetve állnak Harry mellett Dumbledore Seregében, Nymphadora Tonks pedig a Mágiaügyi Minisztérium aurorjaként hűségesen őrzi a Főnix Rendjének titkait. A Harry Potter és a Főnix Rendjének ez a csoda szép, hugrabugos kiadása az odaadó, türelmes és hűséges boszorkányok és varázslók roxforti háza előtt tiszteleg. A könyvet a Kate Greenaway-díjas Levi Pinfold illusztrációi díszítik. LÉGY MINDIG BÜSZKE A HÁZADRA!
További kiadások
Harry Potter és a Főnix Rendje
J. K. Rowling
Harry Potter és a Főnix Rendje
J. K. Rowling
Harry Potter és a Főnix Rendje - Mardekáros kiadás
J. K. Rowling
Harry Potter és a Főnix Rendje - Hollóhátas kiadás
J. K. Rowling
Harry Potter és a Főnix Rendje - Griffendéles kiadás
J. K. Rowling
Harry Potter és a Főnix Rendje - Illusztrált kiadás
Ez a rész is tetszett, bár számomra túl komor volt.
Ebben a könyvben Rowling végre szakít a túl kiszámítható végkifejlettel és nem azt az elvet követi végre, hogy a jó győzedelmeskedik és csak a rossz bűnhődik meg.
Több szereplő személyiségét is jobban megismerjük és Neville jellemfejlődésének is tanúja lehet az olvasó. Jó pont volt nálam az RBF vizsgákról szóló fejezet és McGalagonyt is ebben a könyvben kedveltem meg teljesen.
Kicsit zavaró volt számomra, hogy Harry ennyi idősen sem döntött sok esetben átgondoltan.
Összességében meg voltam elégedve, bár némi hiányérzetem támadt a végére!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Ez a rész a leghosszabb a sorozat kötetei közül, szerintem ez nem annyira indokolt egyébként. Az első 300 oldal kicsit hosszabb, mint kellene, kevés dolog történik, kevés dologra derül fény, visszagondolva leginkább az ugrik be róla, hogy Harry egyfolytában hisztizett és sértődötten kiabált mindenkivel. {{Ami véleményem szerint, tekintve hogy a felnőttek kevés információt mondanak el neki, illetve hogy belépett a kamaszkorba, jelen könyvben nem egy elfuserált, csak a drámai hatás kedvéért beemelt tulajdonság lett, hanem ténylegesen a karakter jellemének fejlődését hivatott előrevinni. Hisz milyen egy átlagos kamasz fiú ennyi idős korában? Hát pont ilyen :) Szóval amellett, hogy néha a szememet forgattam olvasás közben, mikor Harry egy újabb dühös kirohanásba fojtotta indulatait, azt gondolva, hogy ő úgyis mindent jobban tud, mint a felnőttek, akik nem válaszolnak egyenesen a kérdéseire, mindemellett tudtam, hogy ez tudatos és szükséges lépés volt az írónő részéről.}}
A könyv második fele már nem szűkölködött történésekben, és ami elkezdődött az előző részben - az egyre baljósabb érzések felszínre bukkanása - itt már nagyon nem volt, ami ellensúlyozza, kezd elhatalmasodni a sötétség és szomorúság Harry-ék világában. Ez már határozottan nem gyerekmese.
Talán a 7 rész közül ezt tudnám (én, a magam képzeletbeli sorrendjében) legutoljára tenni, de ez is egy nagyon jó és nagyon erős könyv, izgalmakkal és fordulatokkel tele.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat