Az utolsó szerelmes levél (Filmes borítóval)

Múlt és jelen. A társadalmi elvárások eltérőek, de az érzések mindkét idősíkon nagyon hasonlóak. Jennifer és Anthony története szívbemarkoló. Elragadó történet volt az övéké, tele kétséggel, kérdésekkel, sok minden közbeszólt, nagyon nem úgy alakult az életük, ahogyan tervezték, szerették volna. {{Nagyon jó volt olvasni, hogy bár 40 év - ami nagyon sok idő - közösen töltött időszak kimaradt nekik, de végül egymáshoz sodorta őket az élet. Megindító volt olvasni az utolsó néhány sort róluk. :)}} Ellie és az ő fenekestől felfordult élete is érdekes volt, bár szívesebben olvastam a múltbeli eseményeket, azért a jelenben lévő történet is jó volt. A kettő együtt remekül kiegészítette egymást, mindamellett, hogy párhuzamokat és ellentéteket is lehet vonni köztük. Tetszett. :)

Ez volt az első könyvem az írónőtől de biztosan nem az utolsó. Jó dinamikájú könyv jó fordulatokkal. Érdekes téma közepesen könnyed tartalom☺️

A regény számomra eleinte kissé furcsának hatott, nehezen tudtam különválasztani, hogy ki kicsoda, és hogy miért ugrabugrálunk két látszólag egymástól teljesen különböző idősíkon. Idővel viszont nem hogy értelmet nyert, hanem Jenniferrel együtt akartam én is megtudni, hogy mi történt vele, ki írta a rejtélyes levelet, majd pedig hogy sikerül-e megtalálni a szóban forgó férfit. A történet előrehaladtával pedig a két idősík is egyre több értelmet nyer.

Iszonyú nehéz erről a történetről spoilermentesen írni, mert tulajdonképpen minden fejezet egy újabb színskála, amelyek újabb és újabb árnyalatokat adnak a már meglévőekhez. Viszont talán azzal „nem lövöm le a poént”, ha azt mondom, hogy Az utolsó szerelmes levél sokkal több egy mezei romantikus regénynél. Jojo Moyes történetének több dimenziója van, ahol nem is feltétlenül maga a romantika, hanem az érzések, valamint azoknak a hatásai kapnak főszerepet.

És ha valaki nem sűrűn pityereg egy könyvön, akkor Az utolsó szerelmes levél végére garantáltak a könnyek – nem feltétlenül a nagy finálé miatt, hanem sokkal inkább azért, mert a történet teljes egésze, a több mint 40 évet felölelő íve kólint fejbe. Engem például olyannyira, hogy ez után tényleg nem tudtam egy ideig másik könyvet olvasni, mert annyira a hatása alatt voltam. Aztán két hónapra volt szükségem ahhoz, hogy újabb Jojo Moyes-könyv után akarjak nyúlni. Rengeteg remek történettel találkozok, de az viszonylag ritka, amikor érzelmileg ennyire beránt egy könyv, szóval bravó Jojo!

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2025/03/jojo-moyes-az-utolso-szerelmes-level/