White Cat – A Fehér Macska (Curse Workers, #1)

## 🐈 Holly Black: White Cat – A Fehér Macska 🐈
"Egy sötét, feszült és zseniálisan felépített maffiafantasy, ahol az érintés a legveszélyesebb fegyver."
Holly Black egy egészen elképesztő, urban fantasy világot teremtett ebben a regényben. A történet alapvetése hihetetlenül logikus és realista: egy olyan világban élünk, ahol az átokvetők a puszta érintésükkel képesek megváltoztatni mások érzelmeit, szerencséjét vagy emlékeit. Mivel ezt a képességet a törvény betiltotta, teljesen törvényszerű és várható volt, hogy az átokvetésből illegális bűnszervezetek, kegyetlen maffiaklánok fognak kialakulni. Ebben a sötét, kesztyűs világban kalandozni elképesztően izgalmas és egyedi élmény volt.
A főhős Cassel, az egyetlen „normális”, képesség nélküli tagja egy hírhedt szélhámos és átokvető családnak. Egyszerűen le a kalappal a srác előtt! Hihetetlenül erős karakter, aki egy végtelenül toxikus, manipulatív környezetben próbál meg egyenes és tisztességes maradni. A családja... hát, róluk jobb nem is mondani semmit, mert a saját önző érdekükben képesek bárkit és bármit feláldozni, még a saját vérüket is.
Amikért különösen imádtam ezt a könyvet (teljesen spoilermentesen):

* A zseniális világfelépítés: A maffiahangulat és a mágia keveréke tökéletesen működik. Az, hogy az embereknek állandóan kesztyűt kell viselniük a védekezés miatt, végig feszült, pattanásigig érő atmoszférát teremt.
* A döbbenetes záró csavar: Holly Black a fordulatok nagymestere. A könyv végén kiderülő hatalmas igazság arról, hogy Cassel valójában kicsoda, és mit tettek vele a háttérben, teljesen letaglózott. Minden apró, addig érthetetlen mozaikdarabka a helyére került.
* A sötét, rejtélyes hangulat: Az éjszakai alvajárások, a visszatérő álmok a fehér macskáról és a folyamatos, veszélyes nyomozás végig hihetetlen tempóban pörgetik a cselekményt.

Összegzés: A Fehér Macska egy rendkívül okos, pörgős és sötét tónusú fantasy, ami messze túlmutat a megszokott kliséken. Cassel küzdelme a saját családja és a múltja ellen azonnal beszippantja az olvasót, a végkifejlet pedig zseniális.

Nekem kicsit zavaros volt helyenként a történet világa, nem mindig tudtam betájolni, hogy kik-mik is az átokvetők, hogy viszonyulnak egymáshoz, mások hozzájuk, de érdekesnek találtam az elképzelést. A főszereplő számomra nagyon kedvelhető volt, főleg az öniróniájának hála, és a könyv végi csavar követeli, hogy azonnal kezdjek neki a folytatásnak.

Jó indítása volt a trilógiának. Az írónő egyből a közepébe csap a történetnek, bár kicsit unalmasan építkezik eleinte. A mágia rendszert nagyon szerettem benne, nem egyszerű, de ahogy kibogozódnak a szálak egyre izgalmasabb. Körülbelül a sztori a közepétől pörög fel és indul be annyira, hogy letehetetlen legyen. Nagyon jók a karakterek, bár az a kevés amit Lila-ból megismerünk nekem kicsit ellenszenves, remélem ez a sorozat többi részében változni fog.
Összességében jó könyv volt, érdekes történet.