A What the River Knows – A folyó tudása páratlanul izgalmas folytatása! Inez Olivera a világ túlsó felére, Egyiptomba utazott, hogy válaszokat találjon szülei rejtélyes és tragikus halálára. Ám kutatásai veszélyes ösvényre vezették, amely szívfájdalommal, árulással és sötét, múltba nyúló mágiával szőtte át a sorsát. Amikor Ricardo bácsikája váratlan ultimátumot ad az öröksége ügyében, Ineznek egyetlen valódi lehetősége marad: hozzámegy Whitford Hayeshez. Whit, a volt brit katona, Inez egykori ellenfele és nagybátyjának alkalmazottja maga is titkokat rejteget, amelyek Egyiptomhoz láncolják. Mikor a boldogság és a jövő forog kockán, Inez kénytelen sorsát ahhoz az emberhez kötni, akinek titkos tervei mindent elpusztíthatnak, amit eddig felépített…
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Where the Library Hides - A könyvtár rejteke fogadtatása összességében pozitív, de a duológia lezárásaként megosztó. Sok olvasót magával ragadott az egyiptomi, kalandos atmoszféra, a feszültség, a rejtélyek és a romantikus szál, míg mások a történetet túlzsúfoltnak és nehezen követhetőnek érezték.
Különösen erősnek találták az érzelmi konfliktusokat, a családi és politikai játszmákat, valamint Inez és Whit kapcsolatának alakulását. Ugyanakkor többen kifogásolták a túl sok, olykor kiszámítható fordulatot, a lassabb kezdést, a logikátlannak ható döntéseket és Inez visszatérő naivitását. Néhány olvasónak hiányzott az első rész régészeti, ásatási és mágikus hangulata, mert ebben a kötetben nagyobb hangsúlyt kaptak a kapcsolatok és az érzelmek. A könyv elsősorban azoknak lehet jó választás, akik titkokkal, üldözéssel és romantikával átszőtt, Egyiptomban játszódó kalandra vágynak, és nem bánják a fordulatokban gazdag, érzelmes történetvezetést.
Ha az előző könyv a Múmia filmek rajongóinak szólt akkor ez a könyv szerintem a Titkok könyvtára filmek/sorozat rajongóinak. Ez a könyv tele volt fordulatokkal, volt ritmusa szép lezárása.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Sokkal jobb volt, mint az első rész, bár néhol túl soknak éreztem azt a mennyiségű csavart amit az írónő beleszőtt. Ezek ugyanis csak akkor jöttek ki jól, amikor nem láttam őket előre, viszont ezekben az esetekben legalább rendesen meglepődtem. Whit és Inez is fejlődésen ment keresztül az első részhez képest, Whitet csak az első negyedében utáltam kb. a könyvnek, és bár Inez továbbra is bosszantóan naiv maradt, néha már ki tudott állni magáért. Az egyes pontoknál való túlnyújtást leszámítva a cselekmény tetszett, hozta az eddig is megalapozott Indiana Jones vibeokat, egyiptomi hangulatot, sírkamrákkal, könyvtárakkal, illegális árverésekkel, magyarul mindennel amit csak el lehet képzelni.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Papa gyakran azt mondta, hogy amikor az ember úgy érzi, eltévedt, az azért van, mert nem mond igazat saját magának. Lágy, könyvtárba és templomba illő hangján magyarázta:az emberek félnek az igazságtól. Inkább hazudnak, tagadnak, nem vesznek tudomást arról, ami az orruk előtt van.
Megesküdtem, hogy én mindig szembenézek az igazsággal. Akkor is ha fáj, meggyengít, vagy akár elpusztít.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat