Több mint egy évszázada élnek viszonylagos békében az emberek, törpök és tündék. Az idők azonban változnak, és ahogy az indulatok egyre magasabbra csapnak, ismét vér áztatja a földet. Ríviai Geralt, a vaják, egy megjövendölt gyermek születésére vár, akinek hatalma az egész világot képes lesz megváltoztatni - de hogy jobbá vagy rosszabbá teszi, még nem tudni. Miközben háború árnyéka borul a világra, a gyermeket különleges hatalma miatt többen is üldözőbe veszik, és Geraltra hárul a feladat, hogy megvédje - a vaják pedig soha nem adja fel. Andrzej Sapkowski 1948-ban született Lengyelországban. Hazája egyik leghíresebb és legsikeresebb szerzőjének számít. A World Fantasy Életműdíjjal kitüntetett szerző Vaják-sorozatával nemzetközi sikert aratott, könyvei alapján képregények és számítógépes játékok is készültek, 2019-ben pedig a Netflix forgatott belőlük sorozatot Henry Cavill főszereplésével.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Vaják III. - The Witcher - Tündevér több olvasó szerint fontos irányváltás a sorozatban: a korábbi novellaszerű szerkezet helyett összefüggőbb, lineárisabb regényformát kínál, és nagyobb hangsúlyt helyez a világ egészére. A fogadtatása ugyanakkor megosztó, főként a politikai szálak és a sok tanácskozás miatt, amelyeket egyesek érdekesnek és jelentőségteljesnek, mások vontatottnak és nehezen követhetőnek éreztek.
A karakterábrázolás, különösen Ciri személyisége és fejlődése, többeknél erős pontként jelenik meg, és Yennefer árnyaltabb oldala, valamint a női szereplők kidolgozása is dicséretet kapott. Mások hiányolták Geralt és a vajákok hangsúlyosabb jelenlétét, továbbá kritizálták a hirtelen helyszín- és nézőpontváltásokat, a vázlatosabb kidolgozást és az olvasótól távolságot tartó stílust. Azoknak lehet különösen jó választás, akiket a szerző világa, politikai és társadalmi témái, valamint a történet fokozatosan szélesedő léptéke érdekel, míg a feszesebb tempót és közvetlenebb elbeszélést kedvelők könnyebben elveszíthetik a figyelmüket.
Én annyira, de annyira szeretném szeretni ezt a sorozatot, de képetelen vagyok rá. Az eleje, illetve a vége az tetszett, amik Ciri tanítattásáról szóltak, plusz most Yennefer is megmutatta egy teljesen más - számomra sokkal szimpatikusabb - arcát. Azonban ezek a politikai diskurzosok, amik a könyv nagy részét kitöltötték rettenetesen untattak, többször is azt vettem észre magamon, hogy már fogalmam sincs mit olvastam az előbb, mert gondolataim teljesen elkalandoztak. Hát ez van, a sorozatot ettől függetlenül folytatni fogom, a kihívás miatt is, illetve mert nem szeretek sorozatokat félbe hagyni.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Határozottan fejlődést érzek a réteges női karakterírás terén. Egész jót tesz a történet összefüggősége a fogyasztásnak, olvasmányosabb volt így, bár a királyi tanácsülés majd a varázslók ülése nekem sokat nem adott a dolgokhoz. Persze felvázolta a politikai helyzetet, de hiányoltam, hogy sok mindenkit nem tudok kapcsolni a már megismert szereplőkhöz… Foltestet igen, de neki a lányárról meg síri csönd van. Szóval az egyetlen előnye is a hátránya. Vilgefortz neve amúgy tetszik. Összességében egyébként hatalmas piros pont a névválasztások miatt.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Félúton 😊
Közben haladok a Vaják sorozattal is. Egy barátnőmmel megbeszéltük a sorozat új eléggé gyengélkedő évada után, hogy itt az ideje a könyveket is elolvasni végre. Annyi csavar volt csak benne, hogy a Hollók válaszútjával és fiatal Gerálttal kezdtük így most tartunk a rendes sorozat 3. köteténél, de a 4. könyvünknél a világban 😊
Tudom, hogy azt mondják, hogy ez a könyv gyengébb, mint a két első kötet, de nekem amiatt, hogy itt már erősen elvált a sorozattól a történet (vagyis hát ezt az időszakot átugrotta a sorozat?) eddig ez a könyv tetszik a legjobban, a felerősödő politikai szállal, a továbbra is jelen lévő idegen-gyűlölet, a fajüldözés elutasításának vezérmotívumát és nekem tetszik, hogy most nem novellák laza halmazát kapjuk, össze-vissza időrendben, hanem végre egy teljes lineáris történetet.
A tolerancia hiánya s a babona mindig is a csőcselék ostobáinak osztályrésze volt, s úgy vélem, sosem lesz lehetséges gyökerestől kiirtani azt, mert éppoly örök, akár az ostobaság maga. Ott, ahol ma hegyek tornyosulnak, tenger lesz egyszer, ott, ahol ma tengerek fodrozódnak, egyszer pusztaság lesz. De az ostobaság ostobaság marad.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat