Utazás a koponyám körül

“Nagyon is jókedvűek vagytok, gyerekek, ez már túlzás. Ha egyedül jöttetek volna, külön-külön, nem vennék észre semmit, de így egy kicsit feltűnő, hogy mindannyian egyformán ragyogtok a derűtől. Végre is sokféle kedély van a világon, nem gondoljátok, hogy ez az egységes jó hangulat a nézőtéren eszembe juttatja a színpadot, amin vagyok? Lassan, borúsan alakul ki bennem, végre meggyőződéssé válik - nagy csöndben voltatok ti, mikor bejöttetek hozzám, és nagy csöndben lesztek, mikor kimentek. S az újonnan jötteken már egész világosan látom, hogy az ajtó előtt, mikor beléptek, megálltak egy pillanatra, és álarcot vettek fel - széthúzták a szájukat, tekintetüket nevetésre állították be, a torkukat öblösre köszörülték.”