Tündöklés - Glint
154 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 378
Nyelv: Magyar
Olvasói vélemények összefoglalója
A Glint fogadtatása összességében kedvezőbb, mint az első köteté: sok olvasó szerint izgalmasabb, érzelmesebb és nehezebben letehető folytatás lett. Mások szerint a történet eleje lassan indul, a terjedelme pedig nincs mindig arányban a cselekmény lendületével, ezért a megítélése nem teljesen egységes.
Különösen Auren fokozatos jellemfejlődését, valamint a mellékszereplők, a közösségi dinamika és a kialakuló kapcsolatok hitelesebb ábrázolását dicsérik. A kötet erőssége a hangulata és az érzelmileg rétegzett témakezelése, miközben néhány olvasót a főhősnő naivitása, a túlzottan elnyújtott történetvezetés és a kissé manipulatív csavarok zavartak. A kiadásban több helyesírási és tördelési hibát is kifogásoltak, de ez a legtöbbeknél nem rontotta jelentősen az olvasásélményt. Összességében azoknak ajánlható, akik a fantasy mellett a karakterközpontú, érzelmes és lassan kibontakozó történeteket is kedvelik.
Különösen Auren fokozatos jellemfejlődését, valamint a mellékszereplők, a közösségi dinamika és a kialakuló kapcsolatok hitelesebb ábrázolását dicsérik. A kötet erőssége a hangulata és az érzelmileg rétegzett témakezelése, miközben néhány olvasót a főhősnő naivitása, a túlzottan elnyújtott történetvezetés és a kissé manipulatív csavarok zavartak. A kiadásban több helyesírási és tördelési hibát is kifogásoltak, de ez a legtöbbeknél nem rontotta jelentősen az olvasásélményt. Összességében azoknak ajánlható, akik a fantasy mellett a karakterközpontú, érzelmes és lassan kibontakozó történeteket is kedvelik.
További kiadások
Glint
Értékelések
Értékelés4,6
154 értékelés alapján
5
83 ×
4,5
32 ×
4
26 ×
3,5
6 ×
3
6 ×
2,5
1 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
144
Glint
Raven Kennedy
Ó te jó ég!
Ez baromi jó volt.
Sokkal izgalmasabb mint az első rész pedig az is jó volt, le se bírtam tenni. Voltak benne sejthető csavarok de volt olyan is amire nem számítottam.
Ez baromi jó volt.
Sokkal izgalmasabb mint az első rész pedig az is jó volt, le se bírtam tenni. Voltak benne sejthető csavarok de volt olyan is amire nem számítottam.
“Miért van az hogy, ő vetkőzik le, és mégis én érzem magam sebezhetőnek?”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Glint
Raven Kennedy
Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a könyv hazudik.
A jó oldala? Hogy nem a mondanivalóban hazudik. De az olvasót nagyon csúnyán megtéveszti, ugyanis a csavarjait, jelen esetben azt a kettő egész darab csavart úgy húzza el, hogy megtéveszti az olvasót. Az előző könyv végi titok óta árgus szemmel figyeltem a leírásokat és a ragozást, és bizony volt, ahogy úgy volt ragozva, hogy más infóra utal, illetve az egyik jelenetnél is kijelenti a főhős, hogy a másiknak igaza van, holott nincs.
Szóval, történetvezetésben nem vagyunk erősebbek, valamivel olvasmányosabb volt, de csak mert a hasonlatok száma redukálódott három mondatonként egy hasonlatra, az előző kötet arányához képest. Ahol konkrétan ivós játékot lehetett volna tartani a hasonlatokból.
Ami a karaktereket illeti, végre kapunk életképes mellékszereplőket, a főszereplőnk egyszerre idegesít és várom, hogy végre megtalálja a „hangját”. Kicsit klisé a viszonya az újdonsült barátaival. Elég nehezen jön rá arra, hogy mi folyik körülötte, de legalább példaértékű, hogy nehezen, de csak rájön.
Igazából az egyre növekvő oldalszámok szerintem indokolatlanok, a történet, a tanulságával amit el akar mondani az írónő egy sokkal dinamikusabb meséléssel is elbeszélhető lenne, így enyhén időpocsékolás érzésem van.
Gyakorlatilag túl sok izgalmat nem tartogat számomra a folytatás, persze vannak szálak amiket el kéne varrni, de olyan eszeveszett függővéget most nem kaptunk.
Ezzel a kötettel is összességében azt érzem, hogy bár vannak benne jó ötletek, és értékes mondanivaló, nem tud annyira felcsigázni, hogy érdekeljen is, hogyan akarja elmondani.
A jó oldala? Hogy nem a mondanivalóban hazudik. De az olvasót nagyon csúnyán megtéveszti, ugyanis a csavarjait, jelen esetben azt a kettő egész darab csavart úgy húzza el, hogy megtéveszti az olvasót. Az előző könyv végi titok óta árgus szemmel figyeltem a leírásokat és a ragozást, és bizony volt, ahogy úgy volt ragozva, hogy más infóra utal, illetve az egyik jelenetnél is kijelenti a főhős, hogy a másiknak igaza van, holott nincs.
Szóval, történetvezetésben nem vagyunk erősebbek, valamivel olvasmányosabb volt, de csak mert a hasonlatok száma redukálódott három mondatonként egy hasonlatra, az előző kötet arányához képest. Ahol konkrétan ivós játékot lehetett volna tartani a hasonlatokból.
Ami a karaktereket illeti, végre kapunk életképes mellékszereplőket, a főszereplőnk egyszerre idegesít és várom, hogy végre megtalálja a „hangját”. Kicsit klisé a viszonya az újdonsült barátaival. Elég nehezen jön rá arra, hogy mi folyik körülötte, de legalább példaértékű, hogy nehezen, de csak rájön.
Igazából az egyre növekvő oldalszámok szerintem indokolatlanok, a történet, a tanulságával amit el akar mondani az írónő egy sokkal dinamikusabb meséléssel is elbeszélhető lenne, így enyhén időpocsékolás érzésem van.
Gyakorlatilag túl sok izgalmat nem tartogat számomra a folytatás, persze vannak szálak amiket el kéne varrni, de olyan eszeveszett függővéget most nem kaptunk.
Ezzel a kötettel is összességében azt érzem, hogy bár vannak benne jó ötletek, és értékes mondanivaló, nem tud annyira felcsigázni, hogy érdekeljen is, hogyan akarja elmondani.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Glint
Raven Kennedy
-Parancsnok, ragaszkodnom kell hozzá, hogy ne érj Midasz kedvencéhez!
-Ragaszkodnom kell hozzá, hogy kussolj el!
🤣🤣
-Ragaszkodnom kell hozzá, hogy kussolj el!
🤣🤣
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 141 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés