Threshing Day

Ugyancsak 5⭐️🙃
Remélem tényleg még több POV’s lesz a kövi könyvben is, bár így is letehetetlen és megunhatatlan számomra de nagyon jó volt a saját szemszögükből olvasni róluk és nem csak Violet szemüvegén át látni a többieket és a történéseket.
Egy baja van, ami pedig az, hogy rövid a könyv..🫠 viszont megint olyanra sikeredett, hogy könnyesre tudod magad röhögni, fel tudsz háborodni, tudsz rajta sírni, legalábbis nekem sikerült😜 Márcsak 28 nap és magyarul is a kezembe vehetem🤩

⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️

Ez a könyv ismét emlékeztetett arra, miért szeretem annyira Rebecca Yarros történeteit. Számomra a világépítés és a karakterek összetettsége adta az egyik legnagyobb erősségét. Szeretem, amikor egy történet nemcsak a romantikára épít, hanem egy olyan világot teremt, amelynek a működése, a konfliktusai és a szereplők döntései is érdekelnek.

Különösen tetszett, hogy a karakterek nem egysíkúak, és a történet során folyamatosan van miért izgulni értük. A romantikus szál mellett a cselekmény és a világ is képes fenntartani az érdeklődésemet, ami számomra elengedhetetlen egy igazán jó fantasyregénynél.

Összességében nagyon élveztem az olvasást, és ismét azt éreztem, hogy Rebecca Yarros tud olyan világot és karaktereket teremteni, amelyekhez könnyű érzelmileg kötődni. Olyan könyv volt, amely után rögtön szerettem volna még többet megtudni erről az univerzumról.

ISTENEM, HÁT ÉN EZT IMÁDTAM! Először is, egy egészen különleges helyet fog elfoglalni a szívemben ez a könyv, ugyanis ez volt életem első angol nyelven olvasott könyve! 🥹 És bár néha úgy éreztem, hogy az angoltudásom és én két különböző dimenzióban létezünk, azért csak sikerült! Ráadásul egy olyan történettel, amiért már eleve odavagyok. Aki ismer, tudja, hogy a Negyedik szárny világa nálam nem egyszerűen egy könyvsorozat. Ez már lassan életforma. 😂
A Threshing Day pedig pontosan azt adta, amire vágytam, újra visszarepített Basgiath falai közé, a sárkányok, a lovasok, a veszélyek és az ismerős szereplők közé. Ezúttal más szemszögekből pillanthatunk bele az eseményekbe, és szerintem éppen ettől olyan különleges. Olyan karaktereket is közelebbről megismerhetünk, akik eddig inkább a háttérben maradtak, és olyan érzéseket, gondolatokat fedezhetünk fel bennük, amelyek egészen más megvilágításba helyezik őket.
És tudjátok, mi a legrosszabb? Hogy MOST MÉG JOBBAN VISSZA AKAROK MENNI BASGIATHBA! Újra át akarom élni az egészet. A Mellvédet, a kiképzéseket, a Cséplést, a sárkányokat, a barátságokat, a szerelmeket, az összes idegőrlő pillanatot. Még azt is, amikor Yarros úgy dönt, hogy a lelki békém teljesen felesleges luxus. Ez a rövid történet csak még jobban megerősített abban, mennyire szeretem ezt a világot, és mennyire hiányoznak már a szereplői. A negyedik részt pedig olyan türelmetlenül várom, hogy lassan én magam is felgyalogolok Basgiathba, hátha ott hamarabb megtudok valamit. 😂
Köszönöm, Rebecca, hogy ismét hazamehettem egy kicsit. ❤️