Az olvasók többsége erős és fordulatos folytatásként élte meg Jennifer L. Armentrout The Crown of Gilded Bones - Az aranyozott csontkorona című könyvét, amely tovább mélyíti a sorozat világát és a szereplők közötti kapcsolatokat. Többen kiemelték, hogy a regény fokozatosan egyre magával ragadóbbá válik, és a sok új információ, titok, valamint meglepetés végig fenntartja a kíváncsiságot.
A részletes világépítés, Poppy fejlődése, valamint Poppy és Casteel erős kémiája sok olvasónak nagy élményt nyújtott, ahogy a romantasy hangulat, az akció és az érzelmesebb jelenetek is. Ugyanakkor többen lassúnak vagy túl terjedelmesnek érezték a könyvet, főleg a történelmi előzményekkel és háttérinformációkkal teli szakaszok miatt, és néhányak szerint az erotikus jelenetekből, drámából és ismétlődő részekből is több volt a kelleténél.
A könyv azoknak ajánlható, akik szeretik a gazdagon kidolgozott fantasyvilágokat, a hangsúlyos romantikus szálat és a nagy érzelmi hatású fordulatokat, valamint nem bánják a lassabb, információgazdag részeket sem. Összességében a fogadtatás lelkes, bár a korábbi kötetekhez képest néhány olvasó kevésbé feszesnek és kiegyensúlyozottnak találta.
További kiadások
The Crown of Gilded Bones - Az aranyozott csontkorona
Ez elképesztő volt, és természetesen megint egy olyan befejezés amire nem számítottam, csak kapkodtam a fejemet a kiderülő eseményekre, istenem, erre mondjak, hogy egy háborúban senki sem ártatlan. Szegény Cas pedig, hát igen, és Malik, vami gyanús nekem. A fél csillag levonás abból fakad, hogy a közepénél kicsit belassul, meg Cas és Poppy vhogy ahogy beismerték egymásnak, hogy szeretik egymást, az a civakodás ami az előző részt olyan jóvá tette most hiányzott. Nos és természetesen mivel tudjuk mi a következő rész címe, így már csak a háború vége a kérdéses.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Atyagatya, végre túl vagyok rajta. Nagyon régen csalódtam akkorát, mert hát imádtam az első két részt, imádtam a történetet és legfőképp imádtam a szereplőket. A harmadik részben valami félrement, nagyon, de nagyon. Poppy még csak-csak elviselhető volt, na de Casteel. Jesszusom... szerintem még soha senkit nem heréltek ki annyira, mint őt. Az eredeti személyiségéből semmi nem maradt, már csak egyetlen jellemvonása létezik: a Poppy iránt érzett szerelme. Szörnyen nyálas lett az egész,még a legnagyobb csatajelenetben is csókolóznak... ezt ne, kérem.
Az egész nagyon, de nagyon túl volt írva, nagyjából 400 oldalon keresztül nem törtntént semmi, csak újra ás újra ugyanazok a párbeszédek zajlottak. Unalmas volt és alig vártam, hogy vége legyen. Inkább aludtam este, csak ne kelljen még egy oldalt velük töltem (és ez szörnyű kritika a számból).
A vége ráadásul nekem olyan, mintha az írónő nagyon nagyot akart volna robbantani, de hát nem sikerült. Az alaptörténet egyébként izgalmas lenne, ha folytatom, csak ezért...
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
4⭐- azért mert lassan tudtam vele haladni ,túl sok volt ebben is a történelem. Szerettem az eseményeket benne, a vége egy totális Mivaaaan és Aztaa lett.. 🤩 Most már nagyon erős mindenki, nem tudom ezt még hová lehet majd fokozni . Kiváncsian várom 😏😏
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat