TARTALOM A Szolgálólány meséjének zseniális folytatásában az ünnepelt kanadai író, Margaret Atwood választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére A Szolgálólány meséjében, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá - szabadság, börtön vagy halál. Margaret Atwood új regénye - három gileadi nő elbeszélésére alapozva - tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe... A regény még megjelenése előtt felkerült a Booker-díj hosszúlistájára, ahol a szerző már hatodszorra szerepel, és 2000-ben el is nyerte a díjat A vak bérgyilkossal. A zsűri elnöke, Peter Florence azt nyilatkozta a Testamentumokról: "A spoilerezés elkerülése és a kegyetlen titoktartási egyezmény miatt nem árulhatom el, ki, hogyan, miért, sőt azt sem, hol. Csak annyit mondhatok: rémisztő és lélegzetelállító könyv."
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Testamentumok fogadtatása összességében nagyon pozitív, bár több olvasó szerint nem volt olyan azonnal magával ragadó, mint amire számítottak. A könyv eleje többek számára lassú és nehézkes, később azonban jelentősen felgyorsul, és sokan már nehezen tették le.
Különösen a több nézőpontot, a gondosan kidolgozott karaktereket és a Gileád működését feltáró, nyomasztó atmoszférát dicsérték. A történet elgondolkodtatóan mutatja be, milyen lelki hatással van az elnyomó rendszer az emberekre, miközben a szereplők kapcsolatai érzelmi mélységet adnak az olvasásélménynek. Néhány olvasó a sorozathoz képest kevésbé izgalmasnak érezte, mások viszont mélyebbnek és erősebbnek találták az előzménynél, ezért elsősorban azoknak ajánlható, akiket érdekelnek a karakterközpontú, társadalomkritikus regények, és hajlandók kivárni a lassabb felvezetést.
Még nagyon gondolkodom a csillagon, csak azért jelöltem be, mert enélkül nem engedi elmenteni az értékelőt
Azért kezdtem el olvasni a könyvet, mert olyan izgalmas volt a sorozat, hogy tudni akartam, mi fog benne később történni, de az a helyzet, hogy a sorozatnak gyakorlatilag köze sincs a könyvhöz. A sorozatot nagyon élveztem, mert rettenetesen izgalmas volt és nagyon jók benne a karakterek. A könyv is jó volt, bár nem élveztem annyira, mint a sorozatot, és úgy érzem, hogy ez nagyon befolyásol engem. 4,5 csillagon gondolkodom egyébként, mert tetszett, de kicsit bennem van az, hogy talán csak amiatt adnék ennyit, mert már eleve kötődtem valamennyire a karakterekhez, nem pedig azért, mert ténylegesen ennyi csillagot érdemelne. Szóval vagy 4 vagy 4,5 csillagot fogok rá adni, az de még gondolkodnom kell ezen egy keveset
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
El szerettem volna olvasni, összességében jó is volt. Az első 300-350 oldal kicsit nehézkes volt. Nem vitt magával a történet, de kitartottam, utána beindult a sztori és könnyű volt olvasni. Elgondolkodtató, jól leírja azt a világot, hogy a szereplőkkel mi történik, az milyen hatással van rájuk és milyen érzéseik vannak.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Zseniális folytatása A Szolgálólány meséjének. Megismertük a valódi Lydia nénit, aki számomra a legnagyobb meglepetést okozta. Túl akart élni, de közben a bosszúnak szentelte minden percét, sakkban tartotta a legnagyobb Parancsnokokat és a kellő időben mindent egy lapra tett fel. Győzött.
Agnes és Nicole nem is lehetne különbözőbb, más társadalom nevelte, mégis egymásra találtak és testvérekké váltak.
Muszáj említést tennem Beckaról, arról a jószívű lányról és kiváló barátról, aki feláldozta magát, ezzel is hozzájárulva a lányok szabaddá válásához, amely elindította Gileád bukását.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat