Readers describe Taming 7 as an intensely emotional and often humorous addition to the series, with Gibsie emerging as the clear standout for many. His personality, hidden vulnerability, and relationship with Claire are frequently praised, while the enduring friendship between Gibsie and Johnny adds considerable warmth and emotional weight. Several readers found the book deeply moving, capable of provoking laughter, tears, anger, and shock.
The main criticism is that the first half feels noticeably slow, with some readers waiting too long for the central emotional material to fully develop before the pacing becomes much more gripping. Reactions to Claire are mixed, particularly regarding how sensitively she handles difficult subject matter, and some felt that the treatment of trauma could have been more carefully paced or explored. Overall, Taming 7 seems best suited to series devotees who are especially invested in Gibsie and can appreciate a story that combines comic relief with heavy emotional themes.
Imádom ezt a sorozatot! Először nem akartam meg adni az 5 csillagot mert az elejét nagyon vontatottnak éreztem, konkrétan az első felét, de utána… hozta a szokásos érzést! Öröm, elképedés, sírás, düh… minden amit ez a sorozat hoz magával! Megérdemli az 5 csillagot ❤️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Ha be kellene vallanom, miért olvastam végig ezt a kötetet, az első számú válaszom határozottan Gerard „Gibsie” lenne. Imádom a karakterét, és az ő története, valamint a Claire-rel való dinamikájuk miatt voltam képtelen letenni a könyvet – még akkor is, amikor az elején úgy éreztem, szörnyen lassan indul be a cselekmény. Őszintén szólva, a könyv első fele kifejezetten vontatottnak tűnt számomra. Nagyon sokára indultak be az események, és sokszor volt olyan érzésem, hogy a cselekmény nehézkesen vonszolja magát előre. Az egyetlen dolog, ami átlendített ezen a holtponton, az a Gerard iránti rajongásom volt: egyszerűen minden áron tudni akartam, mi lapul a felszín alatt, és kíváncsi voltam a háttértörténetére. De megérte kitartani! Mert amint a történet átfordul a második felébe/utolsó harmadába, az események hirtelen brutális sebességre kapcsolnak, és olyan elemi erővel szippantanak be, hogy az ember szó szerint képtelen abbahagyni az olvasást.
A könyv utolsó harmada félelmetes érzelmi mélységeket érint. Olyan rendkívül érzékeny témákat és súlyos traumákat hoz be a cselekmény, amelyek teljesen átírják az eddigieket, és gyomorszájon vágják az olvasót. Mivel ez a kötet nem a szokásos módon Shannon családjára fókuszál, teljesen más hangulatot áraszt az előző részekhez képest. Viszont az egészben az a legszebb és legélvezetesebb, hogy továbbra is részesei lehetünk Johnny és Gibsie elszánt, mindent kibíró barátságának, és annak, ahogyan Shannon is aktívan részt vesz ebben a dinamikában. Nagyon jó volt újra látni őket, és érezni, hogy ebben a nehéz, új történetben is ott vannak egymásnak támaszként. Meg kell vallanom, Gibsie élete és sorsa kicsit összetört engem – ahogyan az eddigi részek is megviseltek már. Ennek ellenére izgatottan várom a folytatást, bár most még teljesen bizonytalan vagyok abban, hogy mit fogok tudni kezdeni Lizzie karakterével és történetével.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat