Jerome David Salinger (1919-2010) a huszadik századi amerikai irodalom egyik legjelentősebb írója. A második világháborúban katonaként részt vett a normandiai partraszállásban, majd a koncentrációs táborok felszabadításában. Világhírre a nyilvánosságot egész életében kínosan kerülő író az 1951-ben megjelent Rozsban a fogó című regényével tett szert. A sokáig egyszerre tiltott és ajánlott nemzedéki kultkönyv a tizenhat éves, jómódú New York-i családból származó Holden Caulfield története, aki szabadszájúan meséli el újabb iskolai kicsapatását követő tétova, cél- és útkereső hányattatásait a metropolisz éjszakai életében. A családi tragédia árnyékolta, mégis biztonságos gyerekkor iránti nosztalgia, a felnőtté válás ijesztő bizonytalanságának érzete és az értelmes emberi életre vágyakozás kivételes nyelvi elevenségű ábrázolása nemzedékformáló erejű művé avatta a regényt. A Time magazin a legjobb száz angol regény közzé sorolta, megjelenése óta pedig több mint 65 millió példányban kelt el világszerte. 1964-ben jelent meg először magyarul, Zabhegyező címmel, 2015 óta pedig Barna Imre új fordításában olvashatjuk. Frankón.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az olvasói fogadtatás alapján Zabhegyező erősen megosztó, egyesek számára meghatározó klasszikus, másoknak viszont nehezen szerethető vagy kifejezetten unalmas olvasmány. Többen nagyra értékelik a kamaszi nézőpont hitelességét, a lázadó hangot és azt, hogy a könyv különböző életkorokban más-más jelentéseket tud felmutatni. A nyelvezetet sokan viccesnek, szókimondónak és emlékezetesnek tartják, bár a szabadszájúság és az ismétlődő fordulatok néhány olvasót zavartak.
A pozitív vélemények szerint a mű érzékenyen ragadja meg az elidegenedést, a kiábrándultságot és a lelki bizonytalanságot, miközben erős érzelmi hatást gyakorol. A kritikák leggyakrabban a főszereplő nehéz szerethetőségét, képmutatónak vagy felelősséghárítónak érzett viselkedését, illetve a céltalanság és a borongós hangulat túlsúlyát emelik ki. Zabhegyező azoknak lehet különösen érdekes, akiket vonzanak a karakterközpontú, sajátos hangú művek és a kamaszkori útkeresés témái, míg a lendületes cselekményt vagy könnyen azonosulható főhőst keresők könnyebben csalódhatnak benne.
Két okból olvastam el a könyvet. Az egyik hogy meglegyen a kihívás 😁😁😁(bocsánat, de ez így igaz); a másik Mel Gibson "Összeesküvés-elmélet" c. filmje, amiben valamiért a Gibson által megformált Jerry betegesen ragaszkodik a könyvhöz. Ha meglátja valahol, muszáj megvennie. Ez volt az erősebb mozgatórugó.
Igazán nem jöttem rá, hogy mi is történik itt valójában. Ha az első sugallatra kellene hallgatnom, akkor azt mondanám, hogy egy igazi kamasz lázadását és "ámokfutását" olvastam, akinek a világon minden IS sz@r, semmi sem jó, mindenki hülye, csak ő nem. Az ego az egekben, senki még csak meg sem közelítheti őt, kivéve az egyetlen szem hugit, Phoebe-t. De azért néha gyakorol egy kis önkritikát is, bár ebből is hamar kimenti magát. Nehogy már én olyan legyek...
A második érzés egy gyászoló fiút juttatott eszembe, aki még nem tudta feldolgozni öccse, Allie halálát. Mivel rengeteget beszél róla, emellett nem tudtam elmenni. Olyan erősen van jelen az életében, hogy inkább hajlok arra, hogy a veszteség feldolgozatlan maradtával szembesültem, mint egy tipikus kamaszkori lázadással. Vagy a kettő keverékével, de ezen még kicsit gondolkodnom kell.
Azért a végére csak eljutottunk oda, hogy helyre rázódnak a dolgok, még ha csak egy zanzásított oldalon kaptam erről említést. De ez is olyan volt, mint a többi oldal: sűrű, csapongó, kínlódással teli, olyan "lázadó kamaszos". De az idézetekben azt hiszem benne van a lényeg.
De arra a kérdésre nem kaptam választ, hogy Jerry vajon miért ragaszkodik ennyire a könyvhöz. 😁😁😁
"Aki összeomlik, rendszerint nem érzi, mikor ér a szakadék fenekére. Csak zuhan, zuhan lefelé. Ezt az egész összeomlást azoknak találták ki, akik az életben valami olyan után kutattak, amit a saját környezetük nem tudott nyújtani nekik. Vagy csak azt hitték, hogy nem tud nyújtani. És abbahagyták a kutatást. Abbahagyták, mielőtt még igazán elkezdték volna."
"A serdülőre jellemző, hogy nagylelkűen meg akar halni azért, amiért az érett ember alázatosan élni akar."
"Egyébként reménytelen. Ha millió évig csinálod, akkor se bírod letörülni még a felét se az összes "---meg"!-eknek a világon. Lehetetlen."
"Ez a baj az egészben. Azért nem talál az ember szép és békés helyet, mert egyáltalán nincs is. Talán azt hiszed, hogy van, de aztán mikor egyszer odakerülsz, ha nem figyelsz egy pillanatig, besurran valaki, és felírja, hogy "...meg!" - pont az orrod alá."
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Szerintem már gyerekkorom óta tudok a könyv létezéséről, de csak ennyi. Felnőttként olvastam elsőnek, nekem abszolút tetszett. A nyelvezete is tetszett, vicces, szókimondó. Számomra egy jó kis olvasmány volt.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nagyon nem tetszett, semmi se elég jó Holdennek, minden lehervasztja és minden tiszta genny. Utálja ha valaki megjátsza magát, de ő meg folyton hazudozik.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat